És egy orosz vicc, amit szállásadónk, Aleksei mesélt:

Lezajlanak a választások, és az emberei odamennek Putinhoz:
- Van egy jó meg egy rossz hírünk, melyikkel kezdjük?
- A jóval.
- Elnök úr, mától kezdve, Ön Oroszország elnöke.
- Hát ez jó-jó hír, de mi a rossz?
- Hogy senki nem szavazott Önre....

A határon marha izgatott voltam: életemben először pecsétet kaptam az útlevelembe! Nekem,  mint schengeni gyereknek ez nagy újdonság volt, hiszen életemben először kellett használnom az útlevelemet - eddig, bármi volt, elég volt előkapnom a személyimet. Átléptük a határt, jó egy órás várakozás után, miután mindenkit lecsekkoltak, és utána - bár számítottam rá, de mégis meglepett - MINDEN CIRILL BETŰKKEL VOLT ÍRVA!

Teljesen elbűvöltek ezek a praktikalitások, mint például a макдоналдс (MacDonalds), vagy a кафе хауз (Kafe haus...), hiszen ezek az őrültek mindent de mindent átírtak! Az is rémisztő volt, hogy a határnál le kellett adni egy papírt, hogy mettől meddig maradsz, melyik városban, és miért. Rajta az összes személyi adatunkkal. Szóval a kontroll elkezdődött... Uly szerint ez biztonságos, mert mindig tudják, ki van az ország területén és ki nincs. Igen, nyilván ez is benne van, viszont másrészről mégiscsak megfigyelnek minket, ami meg... hát nem valami etikus. Jó volt ilyenekről beszélgetni Ulyval, mert ilyenkor azért kiütközik a más világ, más kultúra, ki mit szokott meg.

Szóval a praktikus dolgok (pecsét és cirill betűk) majdhogynem jobban lenyűgözött, mint maga a város. Oké, ebben nyilván az is benne volt, hogy röpködtek a mínuszok, fújt a szél, és nem volt valami jó időnk... de a látvány azért mégiscsak mindig mindenért kárpótolt. Első nap nem mentünk egyből a szállásra (mellékesen megjegyzem, őrült nehéz volt találni CS-t, mert a héten voltak a választások). A szállásunk kint volt nagyon a külvárosban, metró, és busz. De nagyon könnyű volt megtalálni.

Szentpétervárott 5 metróvonal van. Nos, mikor a metrón ültem, TÖKRE OLYAN ÉRZÉSEM VOLT, mintha otthon ülnék a metrón. Komoly, a vagonok teljesen olyanok, mint nálunk - mintha oroszoktól vettük volna, nem? 

Még pár megjegyzés - a konfliktusforrásokról: ismerősök ezek is, nem? :)) сургутнефтегаз, газпром.

~ Szombat: 11-kor megérkeztünk. Ugye még a határon átugrottunk fél 3-ból fél 5-be (az oroszok nem váltottak idén, ezért két óra, majd nyáron csak egy óra lesz az eltolódás). Azért elég durva volt belegondolni, hogy otthon, Lettországban ilyenkor még csak 9 óra van, otthon-otthon meg még csak 8. O.o Elkezdtünk sétálgatni, és minden szemben lévő templomba bementünk. Voltunk a Szent Izsák-katedrálisban, aztán elmentünk a Vérző Megváltó templomába - ez az 5-tornyú, kék, hagymakupolás, jellegzetes orosz templom. Valami gyönyörű volt. Volt idegenvezetés is, persze oroszul, de Uly mindent fordított! :)) Még III. Sándor cár építtette a templomot, édesapjának emléket emelve, akit pontosan azon a helyen gyilkoltak meg - gondolom nem nehéz kitalálni, II. Sándornak hívták apukát. Minden csodálatosan arannyal volt borítva, sőt, az oszlopok meg olyan különleges fekete márványból épültek, hogyha rájuk sütött a nap, kék foltok látszódtak rajtuk. Nagyon érdekes volt..! Voltunk még valami múzeumba is... de hogy melyikbe, arra már nem emlékszem. Tuti, hogy nem az Ermitázsban, mert abban másnap voltunk...Ja, igen, voltunk még egy templomban, a Kazanszky-nem tudom milyen templomban, szép volt, félköríves. Itt volt egy híres Mária-ábrázolás, ikon, természetesen, lehetett hozzá imádkozni, és meg lehetett puszilni, hálát adni. Nagyon érdekes volt, és persze sorba is álltunk, de már eleve a sok ikon, a füstölő és minden - lenyűgöző volt.

Mindezek után már eléggé megéheztünk, Uly emlékezett rá, hogy van itt valahol egy bevásárlóközpont, ahol le tudunk ülni és tudunk enni a kenyerünkből, amit hoztunk magunkkal, de hát majdnem ránk küldtek egy rendőrt - mert persze, hogy a luxusplázában a luxusbolt előtt ültünk le, hogy most ebédelünk... vicces volt, azért csak lecsúszott pár szendvics, és ettünk még csokit is, de aztán egy rövidebb séta után a szállásunk felé vettük az irányt.

//nem tudom, említettem-e már, de az út előtt megnéztem pár oldalt, amik Szentpétervárról írnak, azt írták, hogy a piros metró vonalán van a legtöbb kommunista emlék - haha, nevessünk magunkon, ismét, mégis, 5 metró van, 5 különböző színnel, mégis melyiken lennének az "emlékek", a zöldön?! És valóban, a megállóban, ahol le kellett szállnunk, egy hatalmas vörös csillag díszelgett.

Mivel bőven volt időnk, sétáltunk a szállásig. Erről már nem írnék sokat, mert elég sokat kellett várnunk, de azért, mert a fiatal pár, akit találtunk, éppen költöztek, még cipekedni is segítettünk nekik, fel az emeletre, meg míg várakoztunk, addig elintéztük a bevásárlást a következő napokra - de mégis... annyira jó hangulat volt és ők olyan spontán emberek...! Eleve, aznap költöztek, velük volt még másik 4 barátjuk (Szergej, Stasz, Renata és Saszla, vagy hogy hívták a 3. fiút). Vicces volt, mert végig oroszul vagy ukránul folyt a beszélgetés, merthogy ők mindannyian tanulnak is ukránul, aztán Aleksei (Losa) fordított nekem néha, de vicces volt... a végén még a gitárát is előkapta, szóval átcsaptak éneklésbe. Jó kis este volt! Aleksei párja, Ksenia chips-salátát készített mindannyiunknak, és bolognai spagettit - hű de jól esett a hosszú nap után, el se tudjátok képzelni! :)) (Chips-saláta: hagymás-tejfölös chips picire összetördelve + majonéz + reszelt cékla + reszelt répa együtt = NYAMMMMMM)

~ vasárnap: közösen megreggeliztünk, délelőtt 11 fele (jól kialudtuk magunkat), majd ismét a város felé vettük az irányt. Az Ermitázs volt az úticélunk, de más nem is fért bele, mert ez is eleve olyan hatalmas volt... Mázlim volt, mert mikor felmutattam a diákomat, a néni orosz diáknak nézett, így ingyen mehettem be a múzeumba...! Hál' Istennek nem ellenőrizték kilétemet sehol sem, pedig azért paráztam, hogy kitoloncolnak... Ez a múzeum...! Képzeljetek el egy hatalmas palotát - tényleg az, mert ez volt a nyári rezidenciája a cári családnak, millió terem, millió hosszú folyosó, a legnagyobb művészek (Van Dyck, Van Eyck, Leonardo da Vinci, mindenféle híres festő, ah, még Rubens is volt..!) - persze, nem a leghíresebb festményeik, de azért mégis..., aztán az összes orosz uralkodó, híres ember portréja, télen-nyáron-napsütésben-hóban, fehér és fekete ruhában, milliónyi történelmi emlék, Egyiptom, antik Róma és Görögország... egyszóval MINDEN. Valami hihetetlen volt... a végén már elegem is volt, mert annyi információt adott... lehetetlen volt belezsúfolni a fejünkbe azt a sok mindent. Egy dolog, amit érdemes megjegyezni: Oroszország történelmét bemutatta a kezdetektől - oké, nagy vonalakban, de legalább kísérletet tett rá. És hát az első pár kiállított tárgy (egy amúgy nem mellesleg Ukrajnát ábrázoló térkép mellett) a mi szkíta arany csodaszarvasaink voltak...! :)) 

Összesen 4 órát töltöttünk a múzeumban, utána még sétáltunk kicsit a városban - voltunk a parkban, ahol a tűz volt - ez is valami szovjet hagyomány, ami megmaradt a volt tagállamokban, aztán hazafelé vettük az irányt. Gondoltuk, este bemegyünk bulizni, meg mégiscsak meg kéne nézni, amint a hidakat felnyitják... de meggondoltuk magunkat, mert már délután is nagyon hideg volt, meg addigra már éhesek voltunk. Mire hazaértünk, Ksenia már kész volt a húslevessel, szóval a krumplileves ötletünknek lőttek, de nem baj, összefőztük a zöldségeket, kicsit szórtunk rá pirospaprikát és így ettük, leves után. Finom volt és utána már alig vártuk, hogy ágyba dőljünk és alukáljunk. :))
 

~ Hétfő - már nagyon fáradtak voltunk és nagyon hideg volt. Azért szállásadónkkal együtt indultunk el, ő fél 9-kor ment el dolgozni. Megnéztük a muszlim templomot és voltunk az erődnél egy múzeumban - a Commandant's House c. múzeumban. Ez Szentpétervár történetét mutatta be, de nem szigorúan történelmi múzeum volt, hanem az emberek életét mutatta be különböző korszakokban. Buszjegy: semmit sem változott az elmúlt 50 év alatt, amióta Szentpétervárott van busz... :)) Amúgy jó kis múzeum volt, nagyon tetszett! De megint sok volt az infó, sok, nagy és hatalmas.

Összességében: nagyon tetszett Szentpétervár, tetszett Oroszország, nemcsak térben, de időben is utaztam - és nemcsak az időeltolódás miatt. Egy megállapítás: az oroszok tényleg annyian vannak, mint az oroszok..! Ez nemcsak a napokból derült ki, folyamatosan, hanem legfőképp a hétfő reggeli sorban állásból, a metróhoz - tülekedés, tolakodás, idegesség, stressz, csillagokat látsz (igaziakat és vörösöket!), a metrós néni alszik a fülkében (volt egy néni, aki a mozgólépcsőket figyelte - illetve nem egy néni volt, hanem 5x megállószor x lépcsőnyi néni, tehát jó sok - garantálom, hogy hétfő reggel mind aludt a fülkéjében...). 

Jaj, még egy szót engedjetek a metrótól (magam sem hiszem, hogy többet írok róla, mint az Ermitázsról...): volt egy (a zöld vonalon) biztonsági kapu, ami úgy működött, hogy a metrókijáratokhoz építették. Úgy voltak kialakítva a megállók, hogy kis kapukon keresztül lehetett menni a metróhoz. A kiskapukat a biztonsági vonalhoz építették, és erre ráhúztak még egy gumikaput is, amelyek, ha nem jött metró, zárva voltak. Magyarul, ha tele vagy vodkával, akkor sem eshetsz ki a metró elé, ha jön, mert a kapuk bizony zárva vannak, amíg meg nem érkezik a szerelvény...! Jó ötlet!