Még pár élettörténet:

Skaidrīte Vālodze

"A szüleim is Siguldából származnak - mindketten boltban dolgoztak."

15 éves korától szüleivel dolgozott már. Szerette az embereket, a kollégáit.

"15-16 éves koromban már ott dolgoztam - eladóként." "Egyedüli gyermek vagyok, nincs nővérem, se fivérem."

"Mikor elmentem tanulni, befejeztem a középiskolát, dolgozni mindig úgy kezdtem, hogy elmentem Rigába, ott kerestem, hol van jobb lehetőség."

Mindvégig eladóként dolgozott: mindig valamit eladott: jegyeket... mindent.

"Saját kötéseimet is adtam el. - pulcsikat, sálakat - mindent, amit lehetett."

"Megszoktam már, nem volt nehéz."

"Nincs férjem."

Választhatott, mit dolgozott: bekerült a boltba, otthon élt, később váltani akart: különköltözött. Ő maga is lebetegedett - többet nem tudott dolgozni. "Tuberkolózisom volt."

"Nem voltam sokszor kórházban, volt egy rokonom, aki orvos volt. Ő vizsgált meg mindig, mondta el, mit kell csinálnom."

A háború idején: nem volt lehetőség jóllakni. Saját lakásáról:

"Mindig volt kutyám. A macskákat nem szerettem, de kutyám mindig volt. A kutya mindig öröm a háznál."

"Moziban is dolgoztam - otthon is dolgoztam."

"Abban az időben nehéz volt élni." - "A kertben lehetett kapni valamit: szabadidőmben. Akkoriban még nem volt nagy kertészeti tudásom, apránként tanultam meg."

"Nagy örömmel mentem Rigába; nem éltem ott, csak rokonokat látogattam, de azt mindig örömmel tettem."

"A szüleimnek nem volt birtokuk. Mikor bejöttek az oroszok, félni kellett, hogy elviszik a szüleimet, elszállítják őket is, de hála Istennek nem írták össze a mi helyünkön, mennyi birtokunk van."

Mielőtt Édesapja meghalt - ő is beteg volt - elvitték a rigai kórházba. Édesanyja 86 vagy 89 éves volt,  mikor Siguldában meghalt. Édesanyja is sokat kézimunkázott.

Olga Medetbekova
Daugavpils, 1939. július 1.

Rigában tanult, a Maskava kerületben. Rigában is született.

Csak egy nővére volt, és egy fivére - már mindenki meghalt - Jelgavában éltek.

Öccse is volt, de ő 16 éves korában meghalt. 1945-ben, a háború befejezte után egy héttel. Olga férjhez ment, 23-24 évesen, július 1-jén. Férje is tagja volt a milíciának - 5 évig. Ő orvos volt.

Olga szabónőként dolgozott, és malacfeldolgozóként. 28 évet dolgozott. Egyedül is dolgozott, otthon. Csirkékkel is dolgozott: húskombinátban, a Bauskas desas - nál.

Van családja, 3 fia: Germonis, Szása, Artúrs. Mindegyikőjük Rigában él.

A családdal Bauskában éltek. Olgát fia hozta el Siguldába.

"Mikor a férjem meghalt, Rigából eljöttem Burmansba, Bauska térségében. Ott dolgoztam."

Először a latgalei erdészeti iskolában tanult. Mindhárom fia szépen beszél lettül, mindhárman az iskolában tanultak meg - Rigában minden lettül folyt. "Ők már nem beszélnek oroszul, csak megértik azt. Én is most tanultam meg lettül - nagyon nehéz."

Aina

1927-ben született. Nagyon nehéz élete volt, már 48 éve szem-tuberkolózisa van. 4 hónapig volt gipszben. A férje sokat segített, de már meghalt. Mivel műtötték a lábait, nem tud sokáig egy helyben megülni.

A cesisi kórházban dolgozott, szakácsként, a melegkonyhán. Ott szívbeteg lett. A forró konyha miatt ismét lebetegedett.

37 évig dolgozott.

Ezután internátusban dolgozott: éjjeli felügyelő volt.

"Az iskolában jobban tetszett, mert otthon ettem. Mindig csak este. Szabadabb volt, a konyhán nehezebb volt a munka: több, mint 100 emberre kellett főzni."

A cesisi vártól nem messze lakott.
Kézimunka és koncertek. Karácsonykor sok minden történt a parkban.

"A parkon keresztül jöttem. Mindig a parkon keresztül jöttem- mentem - nagy park."

A cesisi kórusban is énekelt - az iskolában táncolt. "Szeretem a koncerteket, színházat."

Vilma Skudra - 1930. október 12.

Vilma mindig jól alszik. Jó az étvágya is. Minden tetszik, ízlik neki, jól érzi magát az idősek otthonában.

Vilmának hat gyereke van: két lánya és négy fia. Van 5 unokája is. Korábban Latgaléban élt. "Tilsubie-"ben. Szülei is innen származnak. Nővér volt, a háborús időben is. Volt egy nővére és egy fivére. Vilma volt a legkisebb testvér. Már mindenkije meghalt.

Munkája nehéz volt, legtöbbet gyerekekkel volt. 24 éves volt, mikor férjhez ment. Férje 4-5 éve halt meg.

Anna Ambrosova

1930. november 28.

"A Sonderisben dolgoztam; portfóliókat készítettünk. 24 évet ledolgoztam. A gyár mellett éltem, 5 perc alatt otthon voltam, vagy 5 perc alatt munkában..."

"Rigai vagyok, de Latgaléban, Dagdában születtem. - Csak 22 éves voltam, mikor férjhez mentem. A háború idején még csak gyerek voltam."

"Dagdában is tanultam."

"A házasság után jöttem Rigába, mert Dagdában nem volt semmilyen munka, semmilyen gyár. Talán ma már van..."

"Mikor gyerekek voltunk, Édesanyám elküldött sóskaszedésre, hogy adjuk el a vásárlóinknak."

"Édesapám meghalt, mikor még csak 6 hónapos voltam."

"A folyóból kellett vizet merni és azt inni. Nem mindenkinek akart adni belőle a gazda - Édesanyámnak nagyon nehéz volt, mikor Édesapám meghalt."

"Nővérem Daugavpils-ben lakik, fivérem nincs."

"A környékünkön éltek lettek, de a munkában nagyobbrészt is lettek dolgoztak velem. Otthon mi oroszul beszéltünk. >> Kérlek lányok, ne beszéljetek velem oroszul! Beszéljetek velem lettül, kérlek! <<"

"10 évet éltem Rigában. Nagyon hiányzik Riga. A hatemeletes ház nagy volt. Köszönet a gazdáknak - az unokám hozott el ide. Az unokám magához akart venni, de neki csak egyszobás lakása van - és gyerek - nem alszom ott."

Két unokája van Annának.

Anna elégedett a Saullēktscel: "Itt minden nagyon jó, jól etetnek bennünket: adnak banánt, meg úgy egyébként is, minden jó, elmondani sem tudom, mennyire."

Egy történet:

"Mindenki keresztülugrott a tűzön. Én a tűzre estem, vállal. Segítséget kértem az emberektől:

- Kérem, segítsenek nekem, kérem, nem részeg vagyok, csak elestem, kérem!

És akkor, jött egy hölgy, aki segített és ezt mondta:

- Ha látnám, hogy részeg, nem segítenék, de látom, hogy nem az."

Aleksejs Kurguzovs

1945. szeptember 10-én született, Raganában, Krimulda térségben.

Az incukalni iskolában tanult, ott is élt. 1964-ben elment Ukrajnába katonának, napi demobilizációs szolgálatra. Minden időben teherautó-sofőrként dolgozott. Az 1. ATK Vangažinál dolgozott. Volt Ukrajnában, Grúziában, Moldáviában a teherautóval. Gázt szállított, valamint Lettország útépítkezéseinél dolgozott. Ők építették például a siguldai TV-tornyot is. Ukrajnában napi szolgálatos volt. Grúziába a lett társasággal ment.

Nincs testvére. Felesége volt, de már meghalt. 40 évig éltek együtt, Siguldában.

3 évvel ezelőttig a Gaujai idősek otthonában élt. Ott jobb volt, mint itt, mert ott mindenhol erdő vette körül, itt pedig város van. Neki jobban tetszik az erdő, a várost nem szereti. 2012. július 20-án lesz 3 éve, hogy itt lakik.

Vladislavs Ancāns

1921. febr. 14.

Livaniban született. Van egy nővére és három bátyja.

"Feleséget kerestünk."

"Egyik a másiktól el kellett, hogy érjük."

"Amit kérdeztek, azt csináltuk."

Általános munka, vidéken: "Cipész voltam, ha az kellett, cipészként sikerült."

"Dolgozni kellett... mester és inasa... általános iskolai tanár, kisvárosokban. Egyik falucskában, másik falucskában."

Van négy fia és egy lánya.

Alberts Ikstins - 1927. december 27.

30 évet a milíciában töltött - Lettországban képezték ki. 3 nővére volt, már mind meghaltak. 3 bátyja is volt. Balvi régióból származik. A tréninget meg kellett csinálnia - munkaszolgálat - egy év. Nincs családja. 30 évet dolgozott, majd idősek otthonába került.

Vera Freimane - 1923. augusztus 18.

"Itt minden nagyon jó."