Hi there! 

Another day is behind me, another events have happened.

We began the day in our institutions, in Old People's House and in Children Institution.

Then, we went on tour to Turaida Castle. Our tour has been very spontaneous. First, we bought a one-way ticket to the thing, we used (it's called airtram, similar to sikló in Budapest, the only difference is that here you hang in a line, in the air, above I don't know how many meters above the river, Gauja.) Well, we should have bought return tickets, but we finally managed to come home. After the airtram, it was IDK-1 hour to climb up the mountains and to visit the castle and the village museum itself. We went through a forest, went in a small cave during our trip.

Well, to tell the truth, half of our trip it was heavy rain. Here, in Latvia, heavy rain means really heavy rain - no umbrella, neither coats can help you. But, never mind, we did not give up. Just went on. Heavy rain usually lasts for 10 mins, or so, and it's hot again, so we dried very soon. Castle was fantastic.

As we did not have a return ticket (and we could not buy it in the airtram station, but we did not mind it, because we should have had to walk back like one hour, again, so, ) we decided to take a bus. Next bus, and the bus which is right on time, is 19.10. Great. We walked, etc. But, life is not easy. Especially not, if you are abroad and you don't speak any of the languages in the country spoken. :)) We were waiting in the wrong bus stop. The bus has just passed in front of us.... Guess, when is next bus. 2 hrs later! Noooo waaaay. :)) Luckily, hitch-hiking is common and well-known in Latvia. We were showing up our thumbs, and, surprise, surprise, 6th-7th car gave us a lift, back, to Sigulda! :) (Others did not have a place where we could sit, but they showed, otherwise they were willing to take us ... :)) ).

I met Santana (my mentor), and her sister, D?Tirana? (idk - how to type her name).

Szóval, mint olvashatjátok, a mai nap, kissé kalandosra sikeredett :)) De nem baj, erre vártam, vágytam. Igaz, nem gondoltam volna, hogy a 'lettországi kalandok' tényleg lettországi kalandok lesznek. :)

Fél 10 körül keltem, keltünk, hallottam, hogy már a többiek is felébredtek. Szendvicset reggeliztünk, a tegnap vásárolt szalámiból ettünk, meg kenyeret. Utána elmentünk az intézetekbe is, ami már eleve jó sok gyaloglást jelentett. Voltunk az idősek otthonában és az iskolában is. Az idősek otthonában kezdek vsz., mert most ott van ránk jobban szükség, de még nem tudom. Ott megvendégeltek minket egy teával (jó forró volt, direkt erre a jó forró napra készítették :D ), majd ribizlikrémes valamivel, amit tejbe raktak. Külön-külön nagyon finom, az a ribizliturmix is finom volt, de együtt...?! Persze azért jó vendég és illedelmes kislány módjára legyűrtem a desszertet, és tényleg nem is volt rossz, de együtt inkább nem ennék olyat többször... :) 

Utána voltunk a gyerekházban is, az tele volt fényképpel, meg mindennel, majd oda is megyünk, táncot és angolt is tanítani.

Ja, az idősek otthonában van egy pianinó is.

Utána hazajöttünk, kajáltunk, majd elindultunk a várba. Már az információhoz elérve eleredt az eső, futva értünk oda. Megvártuk, míg lecsillapodik, és aztán indultunk tovább. Bementünk két boltba is, az egyik egy turkáló volt. Olyan nagy különbségek nincsenek az árak között, egy-egy póló 4-5 lat az üzletben, de a turkálóban is kb. ilyen árak vannak, azzal a különbséggel, hogy 1-2 latért is lehet találni valamit. Viszont a mai és tegnapi nap után erősödik bennem az elhatározás, hogy veszek majd egy gumicsizmát, amit aztán verhet az eső, amennyire akar, de hogy nem ázik át, az is biztos. Ja, mert mondanom sem kell, ma szandálban csatangoltam. :))) 

Tovább mentünk, ahol ez a légi villamos, vagy miafene ment, ez egy kötélen kifüggesztett valami, tényleg sárga és villamos alakú. Készítettem róla fényképet, de rossz hír, hogy lemerültek az elemeim és nem tudtam még venni, szóval még feltölteni sem tudom az eddigi képeket. Majd jönnek valamikor, addig meg szövegelek. :) Nagyon jó volt az út, meg szép a kilátás, ahogy alattunk elterült a Gauja-folyó, és látni lehetett a várat is. Ami természetesen kb. 3 km-re volt, mármint 3 kilométernyi gyaloglásra. De mi nem adtuk fel. Erdőben vezetett az ösvény, vagy az országút mellett, mi csak mentünk, mentünk, rendíthetetlenül. Volt, hogy rákezdte az eső, volt, hogy nem, minket nem érdekelt semmi, csak mentünk az ösvényen.

Végül csak elértük a kastélyt. Ez egy múzeumcsoport tulajdonképpen, és a diákjegy 2 lat volt (ISIC, azaz nemzetközi diák is érvényes volt rá). Ezzel felmehettünk a vártoronyba is, valamint végignézhettük az összes skanzent. Nem mondanám, hogy jó időben mentünk, mert hát itt kb. 6-kor minden bezár, és így volt olyan ház, meg olyan múzeumrész is, ahová már nem tudtunk bemenni. De így is szép volt, a lényeget, a tornyot, a kilátást és pár skanzent még meg tudtunk nézni. (Mellesleg a skanzenek kb. ugyanazok, mint otthon, régen mindent ugyanúgy csináltak az emberek.... vagy nem?) Egyszóval jó volt. Biztos gondoltam közben másra is, mmint, eszembe jutott ez-az, és még gondoltam is rá, hogy leírom, de most nem jut eszembe, szóval majd máskor. :) 

Ami viszont a lényeg. Megkérdeztük és ki is néztük, hogy a 19.10-es busszal megyünk. Hát nem rossz megállóba csücsültünk le? Furi is volt, hogy nem volt kiírva semmi, de hát (és megint, megint, hallgatni kéne az első megérzésre...). Gondoltam, ez ilyen balti-skandi szokás, hogy nem rakosgatják ki a buszmegállóba, hogy mikor mi hova megy, mert az emberek "úgyis tudják...". Nem. Hallgatni kellett volna a megérzésemre, és a kíváncsiságomra, hogy nézzük meg a kirakodóvásárosokat, mert akkor talán feltűnt volna, hogy ott van egy másik megálló is, amire viszont ki volt írva, hogy mi mikor hova megy... de nem, meg gondoltam, nincs is rá idő, meg fáradtak is voltunk, szóval szépen leültünk a LESZÁLLÓ MEGÁLLÓBA!!!!!!!!!!! Futottunk a busz után, de már bizony késő volt. :) Integettünk neki, szerintem észre se vette a sofőr... Mázli, hogy Lettországban bizony divat a stoppolás. Merthogy a következő busz két órával később ment..... azaz: 20.50-kor!!! Fatih káromkodott is rendesen. :D Törökül, Ádi, Zsófi biztos értette volna. Meg azért is ismertem fel, hogy ez káromkodás, mert már mintha hallottam volna tőlük :D

Ulyana még nem stoppolt. (Amúgy most esik le, hogy magyarul a neve Julianna lenne...) Tegyük ezt hárman. Ok.  Mondtam, ha tényleg szokás itt, miért ne. A buszt mindenképp meg kéne várnunk, addig nem tudnánk mit csinálni, etc. Kb. 10 percig álltunk, feltartott hüvelykujjal, páran elhajtottak mellettünk, tényleg nem volt hely a kocsiban... mígnem jött egy 50 körüli házaspár. Mázli, hogy Ulya tud oroszul (is...).

-Hova?
-Sigulda!

Beszálltunk, sőt, ők nem is a központba mentek volna, mégis odafordultak velünk, és letettek a buszvárónál. Aranyosak voltak, és mi is élveztük az utat. Bár egy szót sem értettem abból, amit lettül magyaráztak, de annak örültem, hogy nem kell még +5 km-t gyalogolni. És milyen jó érzés volt, hogy segítségre volt szükségünk, és segítettek! :)))

Szegény néni, aki a buszmegállóban állt... onnan próbált stoppolni. Reméljük, neki is megállt valaki és elvitte őt oda, ahova kellett neki mennie! :) 

Hazaértünk, sokat nevettünk. Milyen hangosan nevettünk, mikor az orrunk előtt ment el a busz! És láttuk, hogy a következő, kb. 2 óra múlva megy. Miért, mit tettünk volna, inkább sírjunk?

Fél 8 fele értünk így haza! Jó volt nagyon, örök élmény lesz. És mondom, nem számítottam, ilyen kalandokra. Normális esetben az lett volna, hogy áh, esik az eső, forduljunk vissza. De itt nem. :) Ez más! És milyen más és milyen jó! :))

Hazaértünk, összedobtam egy rántott levest, Fatih egy csirkét sütött ki, Ulya meg a desszertet csinálta meg. 9 óra felé átjött a mentorom, Santana, aki 18 éves, áthozta a kishúgát is, Diranát (vagy Tiranát, de ezt nem hinném, bár ki tudja :) ). Egy csomót dumáltunk, sétáltunk, beszélgettünk, holnap is találkozunk vsz. Anyukájuk hozott minket haza, kocsival. Most pedig beledőlök szépen az ágyamba.

Szép álmokat, jó éjszakát! :))