It's very interesting and hard to work if you don't know the languages of a country.

Today, we went to the Old People's House. I had actually fun. Of course, I could not memorize all the names, right now, but at least I tried to recognize some.

At around 10 am, Santana came and we went together to Saullekts. This is Old People's Home. Then we took Zelma for a walk (a 96-year old lady, who likes doing handwork - she was preparing a pair of socks when I was there).

Then we ate 2 pieces of cicege (typical Hungarian food, I would call, but it seems you can find it everywhere, where you can find potatoes.

*cicege = made from potatoes, flour and eggs. Very tasty ;)

Then Ginta, my coordinator came and we went to the bank. She asked if everything is ok, and I told her everything is perfect. We signed papers and opened my bank account, however, it starts a while till they open it - you would not think how much administration you should go through!

After that, we dropped in Linda, she is going to be my Latvian language teacher. I'll start lessons next week, on Tue. :-) Great, I'm looking fw to it.

So far for now, see you tmr!  :-) 

Ma tehát viszonylag rövid napom volt az Idősek Otthonában - oda megyünk először, mert ott van ránk most nagyobb szükség. Majd a gyerekekkel is fogunk foglalkozni, de az majd később. Santana jött értem, ahogy ígérte, és gyorsan körbemutatott mindent az idősek otthonában. Szedtünk ribizlit, sétáltunk Zelmával, a 96 éves nénivel. Nagyon aranyos volt, szegény, megtudtam, hogy kb. kidobták otthonról, mert a menye nem szereti, ezért küldték őt idősek otthonába. Nem is látogatják. Nagyon szeret kötni, épp zoknikat kötögetett, mikor megérkeztünk. Mikor kivittük a levegőre, persze morgolódott:

- Ez ám az idősek otthona, azt kell csinálni, amit mondanak nekünk, nem lehet ám csak úgy pihenni, itt menni kell, állandóan csak sétálni akarnak, bezzeg, mikor én is fiatal voltam, én is csak sétálni akartam, de most?! ...

... és a többi, képzelhetitek :) Persze egy mukkot nem értettem volna belőle, ha nincs ott Santana, aki fordított nekem mindent. :-) Miután visszakísértük Zelmát a szobájába, elsírta magát, hogy ezt a sok jóságot, ő még ennyi mindent nem kapott, és milyen szépek és fiatalok vagyunk. Nagyon kedves néni. :-) 

Utána ettünk cicegét (tócsnit, berét, lapcsánkát, krumplihúst, na szal azt, tudjátok :) ), majd kimentünk a kertbe és leszedtük a ribizlit és egrest. Megmostuk, kitettük az étkező asztalra, hogy fogyasszák a nénik/bácsik.

Santana útközben elmesélte, hogy valójában a főnököt is Gintának hívják. (Ő nem az a Ginta, aki az én koordinátorom.) Eredetileg az övék a ház és ők éltek benne, ő viszont kitalálta, hogy Siguldában is legyen egy mozgássérültekkel foglalkozó intézmény. Ahogy egyre több lett a gyerek, kellett egy másik épület, közben neki is megöregedtek a szülei, szóval jött a következő ötlet, hogy átalakítják a nagy házukat egy idősek otthonává. Így született meg tehát a Sunrise ötlete - vagyis lettül: Saullekts. Nyugis környezet, kis kert, minden szép és jó. :-) 

Van itt orvos is, a koordinátorom és mentorom mondta, hogy bármi bajom van, csak ide jöjjek, ő tulajdonképpen az itteni önkénteseknek a háziorvosa is.

Egy óra felé jött értem Ginta, a koordinátorom, és elintéztük a bankot. (Hihetetlen mennyiségű lapot kellett kitöltenem, még arról is nyilatkoznom kellett, hogy havonta kb. mennyit szándékozok költeni, mennyit akarok utalni és kb. hány lat lesz a számlámon, úgy átlagosan.... ). Aztán odaadta Ginta a tartózkodási engedélyhez szükséges papírokat (ilyet nekem is kell csinálni, bár nem lenne kötelező, de azért szeretném, mert pl. a vidámparkba, meg mindenhova, ahova nem siguldai lakosnak 2.5 lat a belépő, ott nekem így 0.5 vagy 1 lesz maximum - többek között az airtramre is, amivel Krimuldába mentünk, a turaidai várhoz.

Utána beugrottunk még leendő lett tanáromhoz, Lindához is.

Képzeljétek, ez az egész projekt úgy működik, hogy vannak olyan pénzek, amiket nem én kapok kézhez, hanem ők, de teljes mértékben rám kell költeniük és a maradékot adják majd csak oda, az egy év végén. Ilyen pl. a tanulópénz is, ebből vesznek nekem könyveket és szótárakat a tanuláshoz! :-) Már nagyon várom, de Linda a héten elfoglalt, ezért csak jövő héten kedden tudom kezdeni. Ja, és a nyelvtanulás is beszámít a munkaóráimba, szóval így pont jó. :-) 

Megkérdeztem azt is, hogy lesz a kaja. A munkahelyemen fogok ebédelni. 1 lat / nap. Ez egy hónapban kb. 25 latot tesz majd ki, amivel még mindig elmondhatom, hogy nagyon nagyon jól járok, mert sztem Pesten sincs olyan menza, ahol 375 Ft-ért lehet ebédet enni. :-))) És így csak hétvégére kell bevásárolni, persze, értem ez alatt azokat a hétvégéket, mikor nem mozdulunk ki... na mindegy, pénzügyekről majd később. :-)

Merthogy, nagyjából ennyi volt a mai nap. Bármilyen óhaj-sóhaj, kérdés, kérés van, szívesen várom, a bloggal és annak témájával is kapcsolatban, írjátok meg nyugodtan, mire vagytok kíváncsiak! :-) 

Itt teszem közzé, hogy új számom is van, ezentúl egy éven keresztül csak azon értek el. Aki szeretne képeslapot küldeni, annak szívesen megadom a postacímünket is, természetesen én is várom a címeiteket, hogy küldhessem szorgosan a lapokat! :-) 

I have new phone number and address, if interested.

PS : Majd' elfelejtettem, hogy annyira azért mégsem vagyok elveszett. Egyik-másik kevésbé idős néni beszél németül! Holnap velük kezdem a napot! :-) 

PS2: még mindig tombol a hőség...