On Wednesday my plaster has been taken away.

On Thursday we had no electricity.

Appreciating small things: gummi-hands and wonderful books!

Szóval, mikor levették a gipszemet - hú, ne tudjátok meg! A kézfejem lecsuklott, mint egy gumibábu - hát innen a csukló szavunk :DD - , és a gipsz alól olyan erőtlen kar tűnt elő, amit csak az afrikai filmekben látni.... Teljesen lecsupaszodott a karom, a bőröm felfeslett, hámlott, szőr sehol, és olyan gyengécskének, védtelennek tűnt a gipsz nélkül. Véraláfutások mindenhol. Kellett venni szorosabb sámlit, ami jó erősen szorítja. Kenem a krémmel, amit Anyától kaptam. Még mindig fájdogál, de már két kézzel gépelek. :)) Lassan kezdem tudni használni, emelni még nem tudok vele, meg amúgyis, erőt kifejteni még nem megy, megtartani dolgokat még nem megy - de erősödik szegényem.

Mikor első nap fürödtem és mosogattam - azt az örömet! Úgy tusoltam, mint egy 5 éves gyerek, úgy dörzsöltem a szappannal a kezemet, olyan örömmel, mintha előtte még sosem lett volna a kezemben szappan! :)) 

Másnapra elment az áramunk. Úgy teljesen. Hajnali 1 körül. És olyan volt, mintha egy nyomás elől szabadultam volna meg - a számítógépem kikapcsolt, mint ahogy minden (aksi már csak 3 percig bírja), gyújtottam gyertyát, majd mentem aludni. Másnap, mikor felkeltem, még mindig nem volt áram. Egészen délután négyig. Még otthon kellett maradnom... Vicces volt! Úgyhogy fogtam a könyvet, amit még Elótól kaptam, és nekiálltam olvasni. Ismét felfedeztem az olvasás örömét. Azóta kevesebb időt töltök a gép előtt is, sőt, esténként 9-10 óra fele igyekszem kikapcsolni, hogy még olvasgathassak este az ágyban. Mint a régi szép időkben... Kicsit úgy éreztem, hogy felszabadultam, kiültem a balkonra, élveztem a napfényt.... gyufával gyújtottam gyertyát a fürdőben és a wc-ben, ha dolgom volt ott, gyufával gyújtottam meg a gázt is - ha a hűtő nem állt volna le, azt mondom, kibírnék egy-két hetet is így. :)) Olyan jó volt, beletemetkezni a könyvekbe! :))