A fizikai fájdalomnál csak egy rosszabb dolog van a világon. Ha annak fáj valamije, akit nagyon szeretünk, és nem tudunk rajta segíteni. Kérlek, imádkozzatok Aináért, hogy minél előbb legyen jobban, mert szegény Romans ma nagyon szomorú volt! :(
Az első két napot, mint a friss szerelmesek, bezárkózva töltötték a szobájukban. Romans épp csak annyi időre jött le, amennyire szükséges volt: egy rövid, egészségügyi séta, valamint a közös étkezések alkalmával. Ma nyitva volt az ajtajuk, egy kicsit bekukkantottam. Aina úgy ült az ágyban, mint egy kis töpörödött öreg házimanó, aki minden egyes levegővételnél sipít egyet, úgy, hogy majd' az egész ház beleremeg. De a legjobban Romans szíve remeg bele, ebben biztos vagyok. El sem lehetne mozdítani felesége mellől... Ott ül mellette, fogja a kezét, eteti, fésülgeti, bíztatja... és átérzi a fájdalmát, a lehető legteljesebb mértékben.
De ezt nem mutatja kívül... továbbra is mosolyog. Annyira szeretem az optimizmusát, a hitét! Jaj, és hogy el ne felejtsem, holnap lesz a névnapja! :)
Az elmúlt két napom, dióhéjban // The past two days, in a nutshell:
A napjaim a hagyományos ritmusban:
- 10-re megyek a Saullekts-be, reggelizem.
- utána megmasszírozom Ruta kezét
- közben zongorázok
- ebédig végiglátogatok mindenkit (Zelmát - néha sétálunk, ha jó az idő, Ingridát - aki nagyon jól beszél angolul, Romanst, ha éppen ráér, Verával sétálunk egyet... meg mindig van új ember, aki kíváncsi, beszélgetünk, etc.)
- ebédidőben megetetem Irmát - képzeljétek, már engem vár és engem kér a nővérkéktől is, hogy én hozzam neki a kaját!
- utána ebéd
- kis szieszta (ekkor már 3 óra fele van)
- zongorázom
- végiglátogatok mindenkit, elbúcsúzom, 5 óra fele hazamegyek
Persze, van, amikor eltér ettől a beosztás, ma például matracokat cseréltünk, ágyneműt húztunk, segítettem a konyhai munkában is, meg mindenfélét, amit adtak, megcsináltam, ilyen gyakorlati dolgokat, pl. terítés, teregetés, stb. , mikor éppen üresjárat volt. A személyzet is nagyon szereti, ha zongorázom, sőt, ma Zelma néni is mondta: Loti patik - vagyis nagyon szeretem, és mutatta, hogy zongorázok. Ma Zelmával a régi fényképeit nézegettük, mutatta, milyen volt dolgozó nőként, sőt, van még az esküvőjükről is fotó! Képzeljétek, Fatihnak kötött egy zoknit, és ha jól értelmeztem a nem nyelvi jeleit, a következő zoknit nekem köti :))
Tegnap este Ulya és Fatih nagyon összekaptak, ma nem beszélnek egymással.
Ma Rigában voltunk, intézni, az időleges tartózkodási engedélyt. Csak Fatih meg én mentünk, Ulyana már április óta itt van, neki már megcsinálták.
Felháborítónak tartom, hogy valakinek csak azért utasítják vissza a dokumentumait, mert nem az EU-ból jött, és ezért sztereotipikusan azt feltételezik róla, hogy köztörvényes bűnöző! Az én ügyeim elintézése 10 percig tartott (pipa, pipa, pecsét), Fatihnak jövő héten még a török nagykövetségre is mennie kell, mert a vízumját sem találták rendben. Ember! Arra nem gondol, hogy akkor már a reptéren kitoloncolták volna? OMG. Szal felment bennem a pumpa picit, arról nem is beszélve, hogy a másfél órás várakozás alatt Gogol egyik csinovnyikregényének szereplőjeként éreztem magamat...
Még egy megható pillanat magyarul: Irmához mostanában akkor jön az unokája, Peter, mikor ebéd van. Valami baj volt otthon, mert Irma elkezdett sírni, és valami, a kocsival volt (kihallottam a masina szót), de Peter nyugtatta a nagyiját (labi labi - jól van). Végeztünk épp az ebéddel, és olyan megható volt, ahogy Peter ül a vak nagymamája mellett, aki csendesen sírdogál, átkarolja, és a Nagyi az unokája vállára hajtja a fejét. Ezt a képet sem fogom soha elfelejteni.
Oh, és egy vicces: mikor Fatih és Arvids megjöttek, (ők hozták Ainát), akkor nem ízlett a kaja nekik. (Mondjuk a rizses rizottós bigyuszért én sem voltam nagyon oda.) Szóltak Ingridának, hogy valamilyen ürüggyel hívjanak oda egy nővérkét, na hát addig ők kiborították a kaját.) Mire visszajött a nővér, már a hasukat simogatták, hogy ejj, de finom volt. XD
My days as in usual:
- at 10, I go to Saullekts, I have breakfast, there
- then, I give handmassage to Ruta
- playing the piano
- till lunch, I visit people (Zelma, taking walks with her, Ingrida, who speaks very good English, Romans, if he has time and not sitting next to his wife, Vera, taking walks with her... or there is always someone new.)
- then, at lunch time, I'm feeding Irma and talk to her - imagine, she is already waiting for me to come and to be fed by me! :)
- lunch for me
- a small siesta (at around 3 pm)
- playing the piano
- saying goodbye to anyone, go to home, at 5 pm
Well, that's it. Sometimes, it happens, I have other tasks, too.
Today, Romans was sad that his wife is not feeling very good. Zelma showed me some really old and nice pictures about herself. As we were today in Riga, getting the residence permit, I only worked in the afternoon. I fed Irma only in the evening. Anyway, with the residence permit, with mine, everything went smoothly, but Fatih has to get some other documents, as well, so he has to go back to the Turkish embassy. Stupid administration, come on, there are criminals inside of the European Union, as well, and there are not all criminals who want come here and settle down.... Felt as if a character from a Gogol-novel...
Please, pray for Aina! She has really serious pains and needs everybody's help!
