After the French evening, I had a quite busy week. I did not do anything special, just lived in the daily rythm of the everydays - the first day, I could go to work after my illness was 25th of April. I started with Inguna and Gundega... 

What I want to write now that on Saturday we had the activity in Kurmene, and I already travelled there on Friday because I missed my volunteering mates so much, I did not want to spend Friday evening at home, alone. So, I started to hitchhike quite late, at around 5 pm - I had to catch the bus at 18.55. I was really really lucky, a Polish guy picked me up, and although he was not planning to go to the centre, he made this exception for me, because I told him, I'm in a hurry and anyway, we had a really good conversation! Anyway, he would have also carried me to Kurmene - as I told him, it's at the border with Lithuania - but unfortunately his way was not leading there...

So, I could catch the bus and later joined Ibo and Marcin. I was happy to meet Ibo again, I haven't seen him for a month...! And, we also ran into Egita, and the 4 of us started to play Monopoly. I haven't laughed in the last time so much as this evening...

Next day, I helped a little bit in organizing the area before the others come, and then pickd up the others, we bought something to eat, took the same walk than before (previous night), so, all in all, it was a great time.

As Ibo and Marcin said: It's a very nice place to spend one weekend, or week, or maybe a month. When U find Urself. But then, U want to find someone else... :DD

At 5-6 pm. we started the activities. At first, there was a folk group, and the others could learn folk dances - I did not take part in it, because my hand was still weak. And then later on came our activities, Andrea started with teaching flamenco, and then the others (me, included), as well. It was great!!! We were playing until at least 9 pm then it was time for the soup.

During the evening I talked a lot to Marcin's friends, Egidis and his cousin, Ainars. It was great a little bit to get familiar with their lives. On Sunday, Vroni and me took the bus at 5 pm - the others got in the car as Oliver was with us, as well. :)) 

Really, it was a great night, we just got closer to each other - Oliver, Nacho, Inese, Maike, Andrea, Vroni, Ibo, Marcin.... it was great. :))

Oh, and I almost forgot about the orientation game - which was actually rope-climbing - but I think that pictures tell more. :))

A hosszú betegség után végre én is részt tudtam venni valamiben. Nagyon nagyon felszabadult voltam ezen a hétvégén,, és az utána következő pár napban is. Szóval, 5-kor vége lett a munkaidőmnek, utána rohantam a spotra, ahol stoppolni szoktam, abban a reményben, hogy elérek egy kocsit, ami még 7 előtt letesz a buszpályaudvar közelében -és sikerült! Egy lengyel férfi vett fel, aki bár nem ment volna be a központba, de látta, hogy sietnem kell, meg hát mondtam is neki, és mivel ideje volt - ezért megtette azt a szívességet, hogy a buszpályaudvar közelében tett le - még Kurmenéig is elvitt volna, ha az útjába esett volna - de sajnos nem így volt...

Kellemes utam volt. Este a buszmegállóban felvettek a fiúk (Ibo is már Marcinnál vendégeskedett). Az volt a legjobb, illetve legviccesebb, hogy egy busszal utaztam Kristinával, Marcin koordinátorával. És furi volt, hogy mindenki leszállt előbb, (Kurmenén volt a végállomás), csak ő és a családja maradt fenn a buszon tovább. És bár egész úton olvastam, de a társalgásukból kihallottam Marcin nevét... vicces volt. :)) 

Jó volt amúgy, péntek este összefutottunk Egitával, majd monopolyztunk négyesben - mennyit nevettünk!!! :))

Másnap délelőtt nem keltünk valami korán - jaj, de az is vicces volt, mert Ibo aludt, és Ilvars gyerekei, az agresszív és hiperaktív Miervaldis (akinek a neve amúgy azt jelenti, hogy béketeremtő), és Eliza párnacsatáztak, így ébresztették Ibót, hogy kihúzták a feje alól a párnát. :)) Sokat sétáltunk, én mosogattam, a terepet rendezgettük, mielőtt megjöttek a többiek. Andrea, Vroni, Maike.

Később megjöttek Oliverék is, kocsival. Kezdődött a program, amiért valójában itt voltunk. Elsőként egy lett néptánccsoport lépett fel, lehetett is táncot tanulni. Na az is vicces volt, mindig mindenki mást lépett. (Én még nem vettem részt benne, a csuklóm végett, hiszen elég gyengécske volt még... csak fényképeztem... :)) )

Utána kis szünet, majd jöttek a mi feladataink. Bevallom, én elég gyáva voltam, nem mertem elsőnek előrukkolni az ötletemmel (mozdulat továbbadása - memóriajáték), de jó volt így, mert először Andrea tanított flamencót, majd Ibo mondott játékot, és Maike... és mivel ezek futkozós - kifullasztós játékok voltak, mire bátorságot nyertem, pont jól jött egy kis nyugodtabb játék. :)) 

Kb. egy órán keresztül különböző játékokat játszottunk - aztán miután kifáradt a csapat, csak letelepedtünk a tűz köré. Nagyon jó volt a hangulat! Csupa fiatalság! Én Marcin haverjaival beszélgettem a legtöbbet, Egidisszel és Ainarsszal. Sok mindent meséltek, sokat halásznak a folyóban, ami elválasztja a kis falucskát Litvániától, és elmesélték azt is, hogy valamelyik éjszaka medvéket láttak, és sikítva futottak haza... Meséltek a suliról, a barátnőikről, mindenféléről. Aztán még egy picit beszélgettem Marcin főnökének a férjével is... igazán jó volt. Lassan mindenki lelépett. Az igazán szomorú volt, hogy a fiatalságnak itt tényleg nincs sok perspektívája, mire befejeztük a játékokat, már sokan a sárga földig leitták magukat... :(( 

A végére már alig maradtak a helybéliek, csak páran. Pár lány körülzsongta Ibót, pár fiatal, akik megitták a sörüket, meg mi, önkéntesek. Na jó, Maike, Vroni és Andrea iszonyú fáradtak voltak, és hazamentek előbb, Oliékkal... csak Nacho, Marcin, Ibo és én maradtunk. De jó volt ez így, még hajnali 5-ig beszélgettünk. Nagyon jó volt! :))

Különben, másnap 10 fele kellett kelni, na az már nem volt annyira jó, de olyan jól sikerült az este, hogy nem volt gond. Ilvars, Marcin főnökének a férje készített nekünk rizseslevest, mazsolával, kicsit híg tejberizsnek is lehetne nevezni, isteni finom volt. :)) Délelőtt volt az orientációs játék, ami igazából nem az erdőben való futkosást jelentette ez esetben, hanem köteleket kellett megmászni. Illetve, egyensúlyozni rajtuk. Szintén csak képeket készítettem, mert azért csuklóból kellett tartani a köteleket, vagy egymást. Azért jó nehéz lehetett, de kis csapatunk sikeresen helytállt. :)) Utána ebédeltünk, - ismét Ilvars főzött, ezúttal csirkelevest -  majd Vronival indultunk a buszra - a többiek kocsival mentek, és Aluksne volt az úticéljuk.