Mik történtek még a napi rutinomon felül?
Elég sok minden: tegnap ebéd előtt elmentünk a siguldai kórházba, egy másik Verával, mint akivel én sétálgatni szoktam. Ennek a néninek mindenféle masszázst, valamint ergoterápiát is adnak, nem tudom, mi baja van, talán ízületek? Aztán míg ő a masszázson volt, addig mi (Zsanna, Santana, én) a várost jártuk. Voltunk boltban, vettünk dolgokat, amik nekik hazulra kellettek, ettünk fagyit, elmentünk orvosi receptért, felvettük Dinárát, és elvittük egyik barátnőjéhez.... aztán felvettük Verát, vissza a Saullektsbe. Zsanna azt mondta, azért engem hozott most el, mert nem szeretné, hogy unatkozzak. Azt mondta, nagyon tetszik nekik, hogy ilyen lelkes vagyok, mert őszintén szólva, mikor belevágtak ebbe a programba, félt is, hogy majd hogy érezzük magunkat...
Elmesélte azt is, hogy ez a kórház félig-meddig privát, szóval itt bizony fizetni kell mindenért. Először a rendes kórház - tehát nem a rehabilitációs center részébe mentünk, ahol Veráról csináltak egy EKG-t, és ebből a részből folyosón át lehetett sétálni a rehab centerbe. Nekem nagyon tetszett, hogy szinte mindenféle kezelés volt itt, minden tök modern volt, és azoknak, akik várakoztak volt egy antik bútorokkal berendezett teaszoba is, szal lehetett teázni is, aki az intézetben várta meg rokonát. Tudni kell, hogy ez a kórház (csak úgy mint a helyi sztk is), csak 1-2 emeletes, szóval ne olyan 10 emeletes épületre gondoljatok, mint amilyen Pesten van, és amennyire én láttam, jóval kisebbek ezek a pápai kórháznál is - mondjuk, minek is kb. 10 000 fős kisvárosra olyan nagy épület. (Itt, a kórházban fizetni kell, az sztk-ban nem.)
Nagyon tetszik itt az épületekben (ezt a kórházon, valamint a munkahelyemen, a Saullektsben is látom), az északi országokban jól megszokott praktikusság jelenléte. Egy másik alkalommal leírom, hogy is néz ki az idősek otthona.
Délután lett órám volt, a szokásosan jól és gyorsan telt, nem is éreztem, hogy eltelt a másfél óra. Sok minden újat tanultam, jelen idejű ragozást, foglalkozást, stb. És ahogy telnek-múlnak a napok, egyre többet meg is jegyzek belőle, kihallok az élőbeszédből, persze ehhez azért nagyon kell figyelnem. :) (Azt általában már értem, mikor valakinek bemutatnak :)) ).
Tegnap, mikor hazajöttem a munkából, megvártuk Fatihot, elmentünk a Betába és vettünk Romansnak csokit és egy doboz almalevet, hiszen névnapja volt. Nagyon meglepődött, mikor meglátott minket, mikor elbúcsúztunk, nem is kezet fogott velünk, hanem mindegyikünket megölelt. Ott álltunk körben, én beszéltem vele németül, meg fordítottam Ulyanának angolul, hogy mit mond. Nagyon meglepődött, és nagyon örült nekünk! Mondta, hogy nagy örömet okoztunk neki! (Aina éppen aludt - szegény éjszaka nem tudott aludni, akkora fájdalmai voltak, és akkor adtak neki altatót, de túl nagy adag lehetett, mert a nap folyamán nagyon keveset volt ébren, mesélte Romans.)
Mikor lementünk megbeszélni a konyhába a teendőket, Zsannához, hogy mi lesz a program a következő hétre (és higgyétek el, annyi minden van, hogy alig bírom a fejemben tartani, mindenesetre az egész augusztusom betelt!), akkor Romans lehozta a megbontott bonbont, és megkínált bennünket. :) A személyzetnek is mondta, hogy nem is számított rá, hogy felköszöntjük, és hogy milyen aranyosak vagyunk! :)
A Saullekts nemcsak olyan időseket lát el, akik ott vannak az otthonban, hanem olyanokat is, akik otthon, a saját lakásukban élnek. Ma egy ilyen nénit látogattunk meg - sajna kocsi nélkül, szóval bő háromnegyed órát gyalogoltunk - és bizony, túlzottan is hozzászoktunk, hogy mindenhova Zsannáék cipelnek minket kocsival. (Egyszer, talán tegnap reggel? Zsanna épp akkor fordult be a Saullekts felé, mikor én is, komolyan, már csak 50 m volt hátra a kb.. 100-ból! de dudált, hogy szálljak be a kocsiba.) Szóval a nénit Ilgának hívják, szegény csak fekszik, nem bírja magát ellátni. Mikor Zsanna bemutatott Fatihot és engem is, szegény elsírta magát: a szokásos szöveg: aranyosak és szépek vagyunk, meg milyen jó, hogy önkéntes munkát végzünk. De akkor még jobban meghatódott, mikor mondta neki Zsanna, hogy zongorázom az idősek otthonában. Kiderült, hogy a néni zongoratanár és -művész volt régen, mikor még egészséges volt, a nagyszobában állt is egy ősrégi pianino. Kértem Zsannát, ha legközelebb megy hozzá, szóljon, majd zongorázok neki is. Biztosan szívesen hallgatná. :)
Amúgy olyan szép lakása volt a néninek! A Saullekts-ből heti kétszer jönnek hozzá emberek, kitakarítják, főznek neki, megetetik, beszélgetnek vele. A konyhája nagyon modern, biztos felújíttaták a gyerekei, mikor leromlott Ilga állapota. Viszont a nappalija, ahol a fekete pianino is helyet kap, gyönyörű. Mintha egy antik gyűjtő szobája volna. Nagyon nagyon régi bútordarabokkal van tele, és mindenféle kristálypoharak, amiket csak el tudtok képzelni, a szekrények tetején mindenféle színű és mindenféle alakú - mindenféle korszakból, talán - kancsók.
Ezután - még mindig gyalog - hazamentünk. Sajnos Zsannáék kocsija nem indul be. Próbálgattuk, mi lehet a baja, Fatih szerinte az akkumulátor hibásodott meg. Mindenesetre semmit nem tudtunk vele kezdeni, majd szerelőt kell hívni.
Hát ennyi történt mostanság, kedves naplóm! :-)
Yesterday, before lunch, Zanna, Santana and me were in the Rehabilitation Centre with Vera. Zanna told a lot about these building, which is, in one, Sigulda's hospital. Here, you have to pay for everything. In the polyclinic, you do not have to pay. When Vera was getting ergotherapy (not the one, I used to talking to, but another Vera, who is Russian), we were spending time in town centre.
In the evening, we went back to give our presents (one packet of bonbon and some apple juice) and greetings to Romans, for his nameday. He was totally surprised and very touched. After that, we talked about our duties, in August - so many things to do, Aug. is already full.
Today, we went to Ilga's place. Ilga was a former music teacher and pianoplayer. But, by now, she is around 80, and cannot take care of herself, but does not want to move into Saullekts. I asked Zanna, to tell me if she next time comes and see Ilga, because I really want to play the pianino for her - as she has one in her living room. She has a very beautiful flat. Saullekts people come here twice a week, they clean up, cheer her up, talk to her and cook her some meals, as well.
