Bocs a hirtelen időbeli utazásért, de elfelejtettem írni, hogy szerda délután megjött Ulyana is és csaptunk egy kis ukrán estet. Azért kicsi, mert csak Zsanna, Santana és Dinara jöttek el, és Ulya ukrán barátnője, Anastasia is csak olyan 9 óra fele érkezett meg.
Anastasiáról már írtam talán az önkéntes délutános bejegyzésben, szülei Ukrajnában születtek, itt kaptak munkalehetőséget, így ideköltöztek. Ő az egyetlen, és utolsó gyerekük, aki már itt született, a többiek mind Ukrajnában születtek még (4 idősebb testvére van). Vicces, mert hát így tud ukránul, lettül, oroszul és a suliban ráadásul angolul tanul és mintha azt mondogatta volna, hogy a francia lesz a másik nyelv, amit szeretne tanulni. Vajon milyen lehet így élni? Hogy egyszerre két nyelvet érzel a magadénak, és kb. egyszerre tanulod őket anyanyelvi szinten? Egyszer úgy kipróbálnám...
Na szóval, hazajöttem a munkából, és Ulya már itthon volt, javában sütögetett. Nagyon fincsi kaját csinált: héjában sült krumpli, félig kivájva, benne tipikus ukrán gomba, meg a tetején disznózsír. Nyamiii! Aztán volt desszert is, valami extra édes tortát is hozott, kicsit ilyen nugátos íze volt és ez olyan tipikus recept alatt készült, amit kb. sehol nem lehet kapni, csak Ukrajnában, meg talán esetleg Oroszországban. Szóval valami tipikus magvas gyümölcs volt benne, de nem mogyoró, meg felvert tojáshabos megszilárdult cukros bigyó - látszik, hogy nem vagyok egy sütőzseni, mert ezt nem tudom, hogy hívják. :D A torta neve: Kyiv-torta, és a tipikus ízét a bizet adja. (Most bizti azt kérdezitek: mizé? de higgyétek el, én sem tudom... A lényeg, hogy finom volt! :) ).
Utána még játszottunk egy csomót, volt olyan, hogy be kellett adni zálogba egy-egy tárgyunkat, és Zsanna mondta, hogy kinek mit kell csinálnia érte. Fatihnak például ki kellett hajolnia az ablakon és háromszor elkiáltania magát, hogy kukurikú, Ulyának meg egy orosz dalt kellett énekelnie az utcán, hát vicces volt. Rólam kép készült - a wc-ben... Szóval minden hülyeség. :D Aztán megjött Anastasia, aki kiderült, hogy kb. Ulyától rendelt mindenféle könyvet és ukrán dolgot, és azokért jött át főként. Aztán csapatokban játszottunk olyat, hogy ki tud többet Ukrajnáról, de hál Istennek csak olyan kérdések voltak, hogy mi a főváros, meg miért Kijev a neve, meg mit szimbolizál a címerben a búza, meg ilyesmik... De esélyem se volt, mivel a kommunikáció fő nyelve orosz volt. Mire elhangzottak a kérdések angolul is, már Zsanna javában válaszolt rájuk... Sebaj, azért vigaszdíjat mi is kaptunk, húzni kellett egy zsákból: én egy noteszt húztam, Santana is. Dinarának ukrán színű kitűző jutott, Zsannának meg zászló. Szóval mindent egybevetve jó kis este volt, Zsannáék meg is jegyezték, hogy milyen jó dolguk van, mert kb. mindig itt esznek vacsorát.
Előző nap ugyanis Fatih annyi levest főzött (arabaşı çorbası-t), hogy egy hirtelen jött ötlet alapján felhívtuk Zsannáékat és átjöttek hozzánk vacsira. Jó volt, vicces volt, akkor is sokat nevettünk és beszélgettünk. Jó csípős volt a leves, de azért finom volt, tényleg. És Zsanna váltig állította, hogy bizony, ez tipikus orosz leves, mire Fatih rákontrázott, hogy nem, nem, az arabok találták ki először... )
Hát ezek történtek mostanság.
Bocsi, most tűnik csak fel, hogy állandóan a kajákról írok... :D
Ulyana came back from Ukraine, therefore we had a little Ukrainian evening on Wednesday. She cooked potato with mushroom and porkfat, which were very very tasty. After that we had a typical Ukrainian cake - yes, she carried it through a 18-hour long journey by bus! - which is called Kyiv cake and has typical Ukrainian ingredients. After that we were playing different funny games, and for the present, a little Ukrainian quiz. I've won a small notebook. :))
