Végre van egy röpke kis időm, hogy összefoglaljam a hosszú hétvégémet, amit Litvániában töltöttem. :) 

Hát először is, rohanós nap volt a péntek, merthogy délután előbb eljöttem a munkahelyemről, gyorsan összeszórtam a cuccokat, majd futottam a buszra, le ne késsem - Rigába. Itt találkoztam Areggel, de sztem ezt már az előző bejegyzésben említettem. :)

Most az a lényeg, hogy 7 órakor felszálltam a Kaunasba tartó buszra - nagyon nagyon jó volt az út, szinte végig aludtam, de hát az előtte való hetem nem volt semmi, kifáradtam a vendégek miatt is, meg amúgyis. Én is a CS-t használtam, szállásra, az utolsó pillanatban volt egy család (!) , aki visszaigazolt, sőt, Apuka még ki is jött elém a buszpályaudvarra kocsival! Nagyon jól indult az egész, és végig jól is éreztem magam - Kaunas gyönyörű.

Eleve megadta a hangulatot az, hogy éjjel érkeztem a városba (fél 12-kor ért be a busz), és láthattam a kivilágított templomokat, óvárosi részt, főteret... a kivilágított hidat - gyönyörű volt, szó szerint lélegzetelállító. :) Másnap 9 óra felé keltem, mert már nagyon szerettem volna találkozni Marius gyerekeivel - egy 3 éves kisfia van, Emilis, és 5 éves lánya, Augustine. :) Vicces volt a reggel, de olyan 11 fele sikerült elindulnunk a városba Jurgitával. Sok mindent mesélt Kaunasról, útközben betértünk egy fogadóba is, ettem Zepelinit - másfajtát, mint tavaly Vilniusban -, de összességében nagyon sokat beszélgettünk.

A legnagyobb élményem az ördögmúzeum volt, ami 3 szintből állt.

Valójában még máshova is szívesen bementem volna - a katedrálisba például nem is volt időnk bemenni :(( Majd legközelebb. Ebből is tanultam - 3 városra 3 napot szánni LEHETETLEN. Nem szabad túlszervezni a programot. :)) Kaunasba is még vissza kell térnem! 

NA szóval az ördögmúzeum - az egyetlen múzeum, amit a nap folyamán megnéztünk - majd legközelebb a népi hangszerek múzeumát szeretném megnézni, ha arra járok. Nagyon vicces is volt, meg voltak benne persze félelmetes ördögábrázolások is. Nagyon tetszettek, egy bácsi gyűjtötte össze őket - 60 különböző kis faszobrocskát. Volt olyan ördög, ami Hitlert és Sztálint ábrázolta, de voltak jellegzetes, népmesei ördögábrázolások is! :)

Az utolsó emeleten különböző kultúrák ördögábrázolásait mutatta be, szinte minden országból küldtek valamit. Nagyon érdekes volt, hogy Bolíviában, meg úgy általában a dél-amerikai országokban a gonoszt egy kis kunyhóra emlékeztető emberkével ábrázolják - mintha lenne egy hatalmas zsúpfedeles szoknyája a boszorkánynak... :)) Na, de a lényeg, hogy ebben a teremben volt két álarc, amit a busójárásról küldtek nekik :)) Kár, hogy nem lehetett fényképezni..

Aztán eltelt a szép délután, én cuccoltam megint, Marius kivitt a vasútállomásra, mad felültem a vilniusi vonatra. Litvánia az egyetlen ország talán az Európai Unióban, ahol érvényesül az az irányelv, hogy a diák más országban is diák: magyarul: elfogadják a nemzetközi a diákot a tömegközlekedésre! Így 16 litas helyett 8 litasért utazhattam a fővárosba - amúgy a kaunasi túra kezdetén mindentől megijedtem, mert hát itt is L-lel rövidítik a pénzt, és az üzletekben kapásból 400-szal szoroztam... de aztán eszembe jutott, hogy itt elég 80-nal szorozni :)).

Este 10 fele érkeztem meg Vilniusba, ahol már várt rám a barátnőm, Gyte, és a férje, Andrejs. Gytét még a tavalyi nyári egyetemről ismerem. Most találkoztam a családjával is. :)) Litvániában az a divat, hogy az emberek egyetem előtt vagy közben házasodnak - picit mások az értékek, a család a fontosabb, utána, gyerekek mellett ráérnek tanulni. :)) Másféle hozzáállás valóban, mint a letteké, ahol -nincs olyan kollégám, aki ne 2 műszakban dolgozna és ne 2 helyre lenne bejelentve...

Szóval végre találkoztam a lányaival is - igaz, csak Ugne volt ébren (akinek a neve lángnyelvet jelent magyarul), Agota már alukált - a maga kis három és fél évével azt hiszem ez normális. :)) Mi hajnali egyig beszélgettünk. Nagyon jó volt... kiderült, Andrejs is angolszakon végzett, szóval így nem volt akadálya a kommunikációnak. Koccintottunk borral, sőt,  Gyte nyulat főzött a jövetelemre... muszáj volt megkóstolnom. :) 

Olyan jól aludtam - másnap 10-ig. Másnap sétáltunk egy kicsit. Gyalog mentünk be a központba, jött Agota és Andrejs is, de ők aztán lemaradtak közben, a házukhoz közel eső parkban. Mi meg beültünk egy teázóba. Olyan idilli, olyan tökéletes volt minden. Közben az összes kellemes emléket felemlegettük, amit tavaly nyáron éltünk át. :)) Aztán eljött a búcsú pillanata, amire, őszintén szólva, nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz - Gyte tanár, és mondta, hogy őszi szünetben eljönnek hozzám, 1-2 napra, kirándulni nagyokat. :)) Jó lenne! Mindenesetre ha nem is három hét múlva, de a közeljövőben biztosan látjuk egymást újra, ezért nem is értem, miért bőgtünk mindketten, mint az 5 éves gyerekek, mikor átadtunk egy rakat édességet egymásnak... mindenesetre, még az is jó volt... és a lányai... :) nagyon édesek. A kis Agota annyira izgatott volt, mesélték Gytéék reggel, hogy korán kelt, 8-9 körül, és kérte a szüleit, hogy legalább mutassák meg a barátjukat , ahogy alszik, mert nem hiszi el, hogy van itt még valaki :)) A 11 éves Ugne meg olyan finom almáspitét sütött másnap, vasárnap ebédre... :))

Megbeszéltük, hogy legközelebb majd magyaros ételt fogunk csinálni... :)) és Gyte nagyon szeretné, ha a Húgommal is eljönnék hozzá, meglátogatni őt. :)) Búcsúzáskor ezerszer elmondta, nem is kell szólnom előre, csak írjak egy smst, hogy érkezem, írjam meg, mikor, és jönnek elém...

A délután folyamán Migle kétszer is felhívta Gytét, hogy mikor indulok. Mikor délután 5-kor is beszéltek, már mondta: engedd már el, hadd lássam én is... Mesélte Gyte, hogy a héten sokat beszéltek telefonon, mert már mindketten nagyon izgatottak voltak a viszontlátás örömétől. :))

Ja, amúgy Vilniusban a Folyóntúli Köztársaságot néztük meg  - ez az Uzopius negyed, ahol főként művészek laknak. Még saját (vicces) alkotmányuk is van - olyanokat tartalmaz, hogy egy kutyának jogában áll kutyának maradni, valamint, hogy nekünk, embereknek jogunk van szomorúnak lenni, ha szomorúak akarunk lenni. :)) Vicces volt, jó kis kirándulás volt, hál Istennek az idő is nagyszerű volt. :) 

Végül a hat órás busszal mentem Panevezysbe, ahol a másik kedves barátnőm, Migle lakik. 8 körül értem oda. Ez azért kisebb város, mint Kaunas, egy szobrot néztünk meg, a főteret, meg a katedrálist, valamint azt a stadiont, ahol a litvánok elveszítették a kosárlabda európa bajnokságot (mint tudjátok, Litvániában a kosárlabda a nemzeti sport).

Onnantól kezdve elég sokat beszélgettünk - itt más nem is történt, ami érdekes lenne, szóval zárszóként annyit, hogy annyira jó volt őket újra látni! Teljesen feltöltődtem a hétvégén, és azért elég szomorú voltam, hogy vissza kellett térnem a ködös Lettországba (volt határellenőrzés - nem gondoltam volna!), és ismét a szürke hétköznapok követik egymást...

-- ami azért nem mindig olyan szürke, mert valljuk be, a körülöttem élő emberek időnként "megédesítik" a napjaimat. :)) 

Lithuania, I love you.

Maybe - I think - it's because of the memories. Latvia, well, I'm living here, I have to face the everydays here, it's normal for me - just like at home. But last summer - and this weekend, again - I spent in Lithuania, so perfect time... :)

First lesson how to travel: NEVER PLAN TOO MUCH! :) I'm overplanning... all the time. I have to give this up. :))

So, one day, for Kaunas, surely was not enough. I must return. Anyway, I had a wonderful hosting family, with very funny children and the father picked me up at the station and even took me to the station...

I was walking around the town with the Mum, Jurgita - she was very nice too, and told a lot of interesting things about Kaunas and Lithuania. We have visited the highest church, and the Museum of the Devils, as well - you cannot believe, there were two masques from Hungary, as well, there. ;) But then, goodbye came soon and I left for Vilnius - I must tell, maybe Lithuania is the only country where the guideline nr. XY is valid: the student is a student in other countries at the European Union, as well. I got 50 % discount from the public transportation! :))

In Vilnius, Gyte was already waiting for me, with her husband. We ate dinner, then went to sleep, but, talked before sleeping till 1 am and cheered with a glass of wine. :) It was just perfect! :)) I met her daughters, Agota and Ugne (3, 11 yrs old, Ugne = Flame, in English), and next day we visited the Uzopius Respublika - where arts living. :) A very special district in Vilnius. I loved it a lot! :)) All time we spent together was so great - I already miss the memories, we were talking about...

In the afternoon, Migle already called Gyte: Please, let her go, come on, I want to spend time with her, too. :)) So, I took the bus, at 6pm and arrived at 8pm in Panevezys. We visited some local sights in the town - which is much smaller than Vilnius - but then we were just talking and talking and talking and talking... :) 

I got a lot of nice memories, more... and I was really really sad to leave behind Lithuania - second time in my life. But, surely, I'll return - and these friends, so close to me - hope, they will come and visit me some time :)) (only 4 hrs to reach Vilnius and more or less 2,5 till Panevezys..., so there must be no obstacle...:)

Here it is, the summary of my weekends...

~~~ all my heart is filled with warm feelings when I'm thinking back the time spent in Lithuania, my love, forever.... ~~~