Sziasztok!
Még mindig nem vagyok a topon az időkérdésben, ezért elképzelhető, hogy csak részletekben tudom adagolni a napjaim történéseit. :-)
Először is, szombaton megjött Kati, a kolis barátnőm, kimentem elé a reptérre.
Ja, nem is itt kezdődik!
Szóval, egy ausztrál srác jött hozzánk CS-gel, nagyon helyes srác volt, rengeteg élettapasztalattal, 22 éves kora ellenére, bár gyanítom, hogy ezt a sok mindent az elmúlt 2 hónapban szedte magára, ugyanis akkor indult el fél éves eurázsiai körútjára: Pekingben kezdett, majd 3 hét Mongólia, végül egy csipetnyi Oroszország és aztán jött is az Unióba: Észtország után Lettország volt a következő állomása. Nagyon rendes fickó volt, egy csomót sztoriztunk, hiszen neki is van már jópár CS-es élménye, mint nekem, majd csinált egy jó kis csípős auszi kaját (ami amúgy nagyon finom volt), sokat sétálgattunk hárman, lefoglaltunk 3 helyet a bungee jumpingra másnapra, és annyit nevettünk, hogy csak na! Imádtam a kiejtését, bár, mikor begyorsult, akkor már nehezebb volt megérteni, meg hát ausztrál dialektusban beszélt, az insane-t is inszájnnak ejtette, és mikor azt mondta, hogy iszkép [escape], csak harmadszorra sikerült felfognom, hogy mit is akar mondani, mert folyamatosan a Skype-ra asszociáltam a kiejtéséből... :)
Na de ez volt ugye pénteken, amikor is mikor hajnali kettőig fenn voltunk és megbeszéltük, hogy szörnyű a mai világ, mindenki a net előtt döglik, közös megegyezéssel benyomtuk a számítógépeinket (ill. ő az iphone-ját), és intéztük az "ügyeinket". Neten. Másnap korán keltem, a 9:40-es busszal nyargaltam be Rigába, mert kosaras cipőt akartam venni. Már mutattam Ádinak is, hogy milyen, ilyen bokáig érő sportcipő lényegében. Találtam is egyet, Ft-ra átszámolva, 8000 Ft lenne, kb. szóval nagyon jó áron vettem, ráadásul béléses is. És már nem fázik a bokám sem! :-) Persze, mondanom sem kell, egy óra alatt sikerült rábukkannom erre a cipőre, utána csak sétafikáltam, mielőtt kimentem volna Kati elé a reptérre. Vettem kaját, gondoltam, éhes lesz, meg vettem bérletet a rigai buszokra (10 menet, kicsivel több, mint 4 lat, szóval jobban megéri, mint fizetni állandóan a 70 centeket. Egy hibája van, regisztrálják a számát, és csak egy ember használhatja.)
Kicsit késett a gép, de nem baj, legalább ott voltam időre :)) Jó volt újra látni a Katit, olyan volt, az első pillanattól kezdve, mintha a csomagjában elhozta volna a fél kolit is - annyit sztorizott. Hiányoztok ám, Andika és Anita! Ennek örömére megosztok itt egy kis aranyköpést az ex-206 életéből:
még akkor is röhögünk, még ha nem
Sértő volt rám nézve, de ha nem néztél rám, akkor is!
Na még egy, ami esetleg ide is illik picit:
Te Lettországba mész? Mert én mindenkinek Norvégiát mondok…
Bocs az intermezzóért megint, de ha megnézitek oldalt, hogy mennyi a lett lat, fűűűű... Petőfi jut eszembe:
Lám, csak jó az isten, jót ád
Tehát ez volt pénteken és szombaton. Szombaton persze fél hat felé értünk haza Katival - leszakadt a bőrönd kereke, úgy cipeltük be a lakásra, ketten. Hú Anya, köszönöm a sok finomságot, amit küldtél! Meg Andika, köszi, hogy kimentél a Meli elé, akinek köszönöm, hogy felcipelte Pestre! Illetve, Kati, örök hálám! :-) Hogy voltál olyan szíves és mindent begyömöszölni a táskádba. A mamuszt külön köszönöm Anyu! :-))) Tök jóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó - nem tudok elég hálás lenni.
Este lecsót csináltunk, a nagy bungee jumpingolás után - végülis én nem ugrottam, csak Ulyana és Sam, az auszi. Tök jó volt amúgy, kár, hogy majd' befagyott a fenekünk, mikor még csak néztük őket. Szombaton mi volt még? Ja, Ulyana délután csinált Borscs-t, tipikus ukrán levest, hát isteni finom volt az is :) Majd el kell kérnem a receptjét, vagy legalább rábeszélni, hogy csináljuk meg együtt egyszer - hogy megtanulhassam. Fincsi volt! Utána álltunk neki a lecsónak, meg vettem a vacsihoz kvaszt is, amit nagyon szeretünk! :-) Katinak is ízlett!
Aztán másnap: vasárnap - irány Riga!
