I almost missed getting off the bus at Zachodnie, because the previous days, I was just so relaxed that I could sleep wherever, whenever. In the morning, Zsolti picked me up at the bus station, but I did not allow him to help me with my suitcase -- maybe U remember, what happened last time, we met..
He was a perfect guide through Warsaw, but the weather was terrible, so we soon had ourselves in, in a nice pub and finished our tour with drinking hot, sweet beer - 'twas great!
Anyway, I loved the Chopin benches in Warsaw, and also the so many Hungarian memories, statues, plaquettes on the wall of famou houses - Zsolti showed me all of them!
In the evening, we almost missed the buss! But, really, the day passed by very fast, we had a lot of things to talk, it was great..! Still, it did not coome to an end, because on the bus, I met a famous Spanih writer, Pablo Poveda, and it was just great to get to know him because more or less we have the same thoughts and ideas about the essence of life... huh, such an inspiring accidental meeting..! :))
Ébresztett már Titeket hajnali 6-kor a busz stewardess-e, hogy Varsó?! Leszállás?! és rohantatok bőröndöstül a buszra, este 9-kor? Hatalmas élmény, kihagyhatatlan!!! :))
Így kezdődött a nap:
- Szia! (nagy ölelés) Segíthetek? (nagy nevetés)
- Kérlek, hagyd meg nekem ezt az örömöt, hoy ezt a bőröndömet én tegyem tönkre! (nevetés megint)
Zsolti amúgy tökéletes idegenvezetőnek bizonyult Varsóban.
Mindent bejártunk, mindent megmutatott. Elég sok minden kötődik hozzánk, magyarokhoz. Jártunk a templomban, ahová Chopin szívét helyezték el... imádtam a Chopint játszó padokat...!
Reggel, reggeliztünk (igen igen népszerű Lengyelországban a melegszendvicssütő), aztán, amíg ő az órájára ment, én aludtam, később találkoztunk, ebédeltünk egy jót. Végigjártuk a várost, fáztunk, elmentünk forralt sört inni, szavaltunk verset az ablakban, szóval mozgalmas volt a nap. :)) Hullafáradtan zuhantam be a buszra, tök más helyre, mint ahova a jegyem szólt, mert a másik kedves utas nem engedte meg, hogy mellé üljek. De milyen jól jártam így!
Találkoztam egy spanyol íróval - így hülyeség leírni, konkrétan mellettem ült - Pablo Povedának hívják, most írja a második könyvét és azért jött Lettországba, mert kicsit ki akart már szakadni a spanyol zsivajból, nyugalomra vágyott és ihletre. Jót beszélgettünk. Megbeszéltük, hogy a boldogság a pici pillanatokban rejlik, de mindenki valami nagy boldogságra vágyik. Pedig olyan nincs. Csak örülni kell az élet apró örömeinek. :)) Nagyon érdekes beszélgetés volt, örülök, hogy ismeretséget kötöttünk!
Mint ahogy az egész utazásomról azt gondolom: kezdődött a varázslatos-mágikus Norvégiával, folytatódott a nyugalom, Németországban, belefért egy pici bohóckodás Varsóban, majd végetért az élet nagy kérdéseinek megvitatásával útban hazafelé, a buszban, egy spanyol íróval... kell ennél több? Utazás volt testben és lélekben egyaránt. Bár a testem elfáradt, az utolsó két éjszakát buszon töltöttem -a lelkem, az agyam, mindenem - teljes mértékben feltöltődött. :)) Köszönöm mindenkinek, akinek részese volt benne! :))
