I almost forgot!!!! It was the day when Fatih had his wedding. Well, this could have been a nice ceremony with few people, but actually, being there so few, I just felt, as if being at a funeral - really! Pako, Vroni, Santana, Janis and only me were present. And of course, Ibrahim, who took the video from it - but later also arrived Ginta. This was an event, I could not believe if I had not seen it.

During the day, we hitch-hiked back together - Pako, Vroni and me - and we went to Jurmala, to celebrate with the Jurmala girls their birthday! It was great! :)) Finally, I could meet Eike and Marcin, whom I already missed a little bit because haven't seen them for a while! :))
Oh, and also Patricia :)))

Anyway, we arrived very very late, around midnight, we were mostly in the school, but still, it was great to spend some time together. Next day everybody went to Riga, because Pako had some organized stuff - it was the Riga Marathon day, when it was one of his project - as most of the end of the marathon was tiled and did not have a normal road, it was our project, to support Pako, who did the last  5 km-s in a wheelchair, and he fell down, and later, another one of his colleagues (Juris) was carried by other guys - also in a wheelchair - while girls holding the transparent: not everybody could be a superhero - Juris presented Apeiron in Cilvēkmens T-shirt. It was really touching and also successful project - a lot of people paid attention for us! And most of us were in! We hitch-hiked back together - Andrea, Maike and me - later this guy , who took us up, recognized me also in the Gājienis!

Majd elfelejtettem beszámolni Fatih esküvőjéről. Megért volna egy külön filmet az, hogy Ibrahim hogy vette fel a filmet... :D Amúgy mindenki le volt sokkolva, mikor odafelé mentünk, Pakóval és Vronival végig csevegtünk, visszafelé egy hang sem jött ki a torkunkon.... Igen, a lakótársam megnősült. Igen, egy kollégánkat vett feleségül. Igen, ilyesmi lehetséges. Nem is tudok többet írni róla, mert tényleg sokk az egész - számomra. Nyugodt szertartás is lehetett volna, hiszen a négyünkön kívül, az önkénteseken kívül csak a koordinátorunk, Ginta volt jelent, valamint a mentorom és a barátja, akik Fatih és Inga tanúi voltak. Valamiért mégis úgy éreztem magam, mintha temetésen lennék...

Gyorsan megkajáltunk, majd Vronival és Pakóval elstoppoltunk Rigáig - nem tudtunk elmenni az esküvői bankettre - de igazából nem is akartunk. Jurmalára mentünk, Elónak és Stellának a szülinapja volt. Jó volt, csak kár, hogy éjfélre értünk oda szinte, már sötét volt, hűvösödött is, a kaják már elfogytak, pia azért még volt, de nemcsak ez, hanem már mindenki le volt fáradva egy picit. De jó volt. Annak ellenére is, hogy a sokkunkból éledeztünk.

Másnap mindenki Rigába vonult, mert Pakó szervezett egy programot - ezen a napon rendezték a rigai 5 km-es maratont is. Mivel a szervezők voltak olyan kedvesek, hogy az utolsó 1 km-re macskaköves útvonalat jelöltek ki, Pako ötlete a kerekesszékű versenyzők érdekében történt - ugyanis tolókocsival is lehetett jelentkezni rá. Annyiból állt a mutatvány, hogy míg Pako a tolókocsival ügyetlenkedve elesett, addig Jurist, egy másik kollégáját négy markos fiú vitte be a vállán - míg a lányok a "nem mindenkiből lehet szuperhős" című transzparenst tartották maguk előtt! Nagy ujjongás és taps fogadta a produkciót! Kaptunk pólót, meg kaját az előadás után - de nekünk sietni kellett - együtt stoppoltunk haza Maikével és Andreával. Egy 30 körüli fiatal férfi vett fel minket - aki később megismert a pünkösdi felvonuláson és megismerhettem a kislányát is - aki még kb. 2 hónapos. :))

Amúgy jó is, hogy nem a Fatih esküvőjét választottuk, mert fél 10-kor már véget is ért, csúfosan: jól berúgott, és sokat sírt. :(( Sajnáltam egy kicsit. Most be kell fejeznem ezt a bejegyzést, mert innentől már csak szarkasztikus megjegyzések jutnak eszembe, ez meg már gonosznak hatna... de el kell fogadnunk, hogy mindannyiunkat más motivál.