Mikor leszálltam a repülőgépről, azonnal megcsapott a 40 fok.... Itt baromi meleg van! Melegebb, mint otthon! Amint Dace-vel a kocsihoz értünk, már vettem is le a meleg, mellesleg 5 kilós kabátomat (mivel két húzogatós bőröndöm is volt, már nem tudtam hova tenni, plusz, mivel nehéz is volt, ezért folyton lecsúszott volna a bőröndről is... ).
Kocsival mentünk Siguldába, de a lány, aki kijött értem, túllépte a sebességhatárt, ezért volt egy 10 perces kitérőnk a rendőrökkel - bankkal - pénzfelvétellel együtt. Utána még el is nyaltunk egy fagyit a McDrive-ban, hazafelé menet. Kb. egy óra volt az út, végig beszélgettünk. Rigából kiérve lehetett látni egy szeletet az óvárosból is, gyönyörű! Már várom, hogy oda (is) menjünk!
Megérkeztünk Siguldába, ahol már mindenki várt, de eleinte igencsak feszélyezett volt a légkör. Útközben felvettük Gintát is, így mentünk. Kb. 8-an voltunk nálunk, ettünk, majd bementünk a városba, nekem SIM-kártyát venni, meg bevásárolni. Picit sétáltunk is, megnéztük az egyik várromot, ahol a Blues-fesztivál lesz ma. Illetve, ma kezdődik, és asszem 10 napig tart.
Még Anita kérdezte pár hete: Milyen egy tipikus lett? Olyan, mint egy finn, de már egy picit lengyel? Hát erre még nem tudok választ adni, a városról viszont igen. Sigulda: nagyon nyugis, csendes város. Lényegében olyan, mint egy finn város! Tisztaság, rend, az autópálya ugyanúgy erdők között van! Ahogy mentünk befelé, meg ahogy sétálgattunk is, tisztára olyan hangulatú, mint Oulu! Mint Oulunak a külvárosai. Az egyetlen különbség talán, hogy itt azért bele lehet botlani néhány szoborba, Sigulda esetén várba is, mint pl.: első király szobra, meg mindenféle történelmi emlékbe. De azonkívül nagyon modern!
Rigából kifele jövet is ezt éreztem, néha olyan volt, mintha valamelyik svéd városban járnék (nem csoda, hiszen sokáig a svédek birtokolták ezt a területet).
Első benyomás, ami feltűnt:
- minden ki van írva oroszul is (Dace mondta is, hogy ahhoz, hogy munkát vállaljon valaki, tudni kell oroszul is).
-az úton, ahogy jöttünk, nem csak az tűnt föl, hogy voltak táblák, amik azt mutatták: Sigulda - 20 km, Cesis - 30 km, etc, tehát nemcsak lett városokat mutattak, hanem észt, litván és orosz városokat is. Vagy nagyon közel vagyunk a határokhoz, vagy kicsi az ország. Lényegében azt hiszem, jelen esetben a kettő ugyanaz.
A vacsiról még mesélek egy kicsit. Ulyana főzött, vareinikét. Picit olyan kaja ez, mint a kínai jiaozi. Angolul dumpling. Finom volt. Kétféle volt, az egyik sonkával - krumplival töltött, a másik túróval. Ez a másik édes volt, azt ettük desszert gyanánt. Nagyon ízlett, tényleg finom volt! :) Utána még ettünk dinnyét is.
Hogyan folyt a társalgás az asztalnál? 3 nyelven... lettül (az egyik lett lány barátja (neveket nem tudtam még megjegyezni, csak Dace-t, Gintát, és Santanát tudom, aki viszont, utóbbi, mentorom, nem tudott eljönni), szóval a srác nem beszélt annyira nagyon jól angolul. Neki fordítottak mindent lettre. Velem angolul, Ulyanával - surprise, surprise - oroszul, Fatihhal törökül. Fatih nem is beszél nagyon más nyelvet. Oh, és ez máris négy nyelv. Mázli, hogy Gintának török a férje, így ő beszél törökül is, és tud fordítani Fatihnak. :-) Vicces volt. A végére majdnem megfájdult a fejem, és baromi feszélyezetten éreztem magam, de persze, mikor már hármasban hagytak minket, önkénteseket, kiderült, hogy Ulyana jól tud angolul is. :)
Mikor mentünk a bankba pénzt felvenni, valamint a SIM - kártyámért, akkor Ginta elővette a napellenzős sapkáját. Fatih felkiáltott: Sapka! Mi egymásra néztünk Ulyanával, és mondtuk, hogy ez bizony ukránul is, magyarul is így hangzik. Egy közös pont :)))
Ma vsz. Santana jön.
Today, probably Santana will come. We plan to go to the sea, but dont know what we will do. "SAPKA" (= cap, in Eng) a common word in Turkish, Ukrainian, and Hungarian. :))
Jaj, és köszönöm a sok-sok posztot és e-mailt, amit írtatok! Külön köszönet Andinak a hosszú e-mailért! :)
Ui.: akinek kell az új számom, írjon!
