Van egy olyan feltevés, miszerint, ha idegen nyelveket tanulunk, azokat az agyunk egy  bizonyos helyre raktározza. Ha az idegen nyelven beszélünk, a beszédhez szükséges más csatornákon és sejteken kívül az agyunk ezt a részét is használjuk. De mi van akkor, ha valaki több idegen nyelven is beszél? Azt hiszem, ilyenkor az emberi agy tisztában van azzal, hogy most nem az anyanyelvünkön kell megszólalni. Viszont, ha leblokkol, mert nem tud egy szót, vagy egy kifejezést, még mindig megvan a késztetés arra, hogy most idegen nyelven kell megszólalni. Ezért, előhúzza azt az idegen nyelvet, amin ismeri a szót! Többnyire ez az a nyelv lesz, amit az ember elsőként tanult az iskolában idegen nyelvet. Ha így sem jut eszébe a szó, akkor persze előkerül az anyanyelv. (Nem tudom elrejteni a nyelvészetimádó énemet: szerintem tök jó kis vizsgálatokat lehetne csinálni, hogy pl. stresszhelyzetben az agy ezen tulajdonsága felerősödik, és én pl. magamon is tapasztalom, ha új nyelven kellett beszélni, akkor ez felerősödik. Emlékszem például, hogy mikor finnül tanultam, akkor hirtelen mindig kínaiul akartam mondani a dolgokat, amiket még nem tudtam finnül... pedig az angol lett volna a kézenfekvő, de mégis, ugye előtte a kínait tanultam sokat... Áh, hiába, nem tudok betelni ezzel a csodával. :) )

És ugyanezt tapasztaltam Janisnál is, akivel tegnap németül beszéltünk. Nagyon keveset beszélt, és sokszor belekeverte az oroszt!

Képzeljétek, közben elkezdődtek a lett óráim. Ma lesz a második, kedden volt az első. Nagyon tetszik, bár nagyon bonyolult nyelvnek tűnik, így, első látásra. Először is az ábécéjük hasonló a mienkhez. Érdekes, hogy nem a betűk egymáshoz rakásával képzik a dupla mássalhangzókat, hanem úgy, hogy az adott betű alá vagy fölé raknak egy vesszőt, vagy fölé egy kis "v" betűt. Így: ny = vessző az "n" alatt, cs= kis "v" a "c" fölött. S = sz, de nekik az s (es) = kis "v" az "s" fölött.

Tippeljetek, hogy jelölik a ty-t! Nem talált! Nem a "t" alá rakják a kis vesszőcskét, hanem a "k" alá!!! Először teljesen ledöbbentem, de ha megfigyeljük, a ty - palatalizált hang, tehát a nyelvünk középső részét érintjük a szájpadláshoz. A k-t és a t-t ugyanúgy, középen képezzük, csak a nyelvünk két ellentétes csücskével. Innen nézve, végülis logikus, csak a lettek úgymond ebben az esetben a másik oldalán ülik meg a lovat... :) 

Így tehát például:

Kaķis = káttyisz = macska=cat

 A magánhangzók jelölése: ékezeteket használnak, de nem úgy, mint mi, hanem, mint a latinban: vízszintes vonallal jelölik, ha hosszú a magánhangzó. Többnyire ezen van a hangsúly is.

Az is érdekes, hogy mindent megkülönböztetnek: hímnem-nőnem van, mint a németben, de szerencsére itt nincsen semlegesnem. De ez még hagyján! Ugyanakkor a mellékneveket is ugyanígy különböztetik meg és ha magunkról beszélünk, akkor is a női/férfi végződéseket kell használni minden szóhoz, amit, valljuk be, nagyon nehéz úgy automatizálni, hogy nem ebben nőttél fel... Például: ungars / ungariete. Ha én mondom: Es esmu Ungariete. Ha Zoli vagy Dávid mondaná: Es esmu Ungars. De ez nemcsak  a főneveknél van így, hanem a mellékneveknél is, mindenütt!!!

Ja, és a többes szám harmadik személyről ne is beszéljünk: ott is van külön férfi és női alak. A női többes számot csak akkor használják, ha csak nők vannak a társaságban. Ha már egy férfi van a társaságban, már a férfit kell használni. Ezt a hímsovinizmust...!

Még egy furcsaság, ami a kiejtéssel és a mássalhangzókkal kapcsolatos: a nincs (E/3 és Tsz/3-ban is) nav. Alapból a v-t v-nek ejtik, ebben az esetben azonban "nehéz kiejteni", tehát a kiejtés: nau lesz. Hm. Valóban bonyolult lehet kiejteni, érdekes, persze a putns (e.: putnsz, madár) kiejtésével semmi probléma nincs. Azt nem nehéz kiejteni??? :)

Utolsó megjegyzés: észrevettétek, hogy a tagadás - nem, nincs - szinte minden nyelvben n-nel kezdődik? Valaki tudja rá a választ, hogy miért? :) 

In this blog entry, I was writing about the features of Latvian language, and in general, languages, from a philological perspective. As I have studied philology for several years, I am very interested in it. There is a hypothesis if you try to speak in a foreign language, but the word just does not come to your mind, you will use the word from another foreign language previously learnt by you. This is what happened when I was talking to Janis in German and he mixed it with Russian, as well.

Another topic of this entry was the features of the Latvian language, which is, by the way, very similar in pronunciation to Hungarian. The only difference is just in writing, as Latvian language is spelt differently. Instead of sequencing the consonants, they put a little comma, under the given consonant, or, a little "v" above of it. Another interesting feature - and I have not met any other languages, like this - that there is two forms of everything: masculine and feminine. However, it is the same with adjectives, as well. You  have to think about who you are and then speak! Like: I am Hungarian - if I say, it is: es esmu ungariete. If, for example, my Dad would say: es esmu ungars. Isn't it wonderful? :) Of course, I need a while until it gets automatic.

That's why they also have two different forms in Plural/3rd person, as well. There is a form for a company only of women, while the other one is in every other cases. What a masculinist culture, I must admit! So if there should be only one, not more, only one man in the company, you should use the other form!!!