1. Janis meghalt.

Szerettem etetni - igaz, csak néha kellett, az utóbbi két hétben már nem is evett. Már megszólalni sem bírt, csak a szája mozgott. Sosem fogom elfelejteni a hálatelt szemeit, mikor rám nézett, mikor a szájába adagoltam az ebédet...

2. Tegnap este jött egy ötlete Zsannának, hogy menjünk a tengerhez, hát így is tettünk. Vettük a mikrobuszt, Arvids vezetett, Zsanna, Dinara, Santana, Fatih, Svet és én mentünk, plusz, az otthonból elhoztuk Ingridát is. Nagyon jó volt! :))) Árulkodjanak a képek... Este 9-kor indultunk, és 10 óra fele értünk oda, így még pont elcsíptük a napnyugtát arrafelé. 

3. Ainát én etettem tegnap, ugyanis Péter jött Irmához etetni. Mikor megevett mindent, szó szerint elkezdett zokogni, hálás volt, hogy etettem. Istenkém, még most is könnyes lesz a szemem, ha visszagondolok rá. Reméljük, jobban lesz!

Szerző: elzazi  2011.08.18. 22:50 1 comment

Trackback address for this post::

https://lettlat.blog.hu/api/trackback/id/tr513163810

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

boszi.ka 2011.08.20. 12:28:21

Nem visel meg a hálál közeli élmény?Én elég idős vagyok de engem már a híre is taccsra vág.Valószínű azért mert kislány voltam amikor elvittek egy rokon nénihez aki haldoklott.Szokás volt a virrasztani és még napig is hallom a hangot amit kiadott.Bocsi,hogy ilyet írok de ezt váltotta ki belőlem. Puszi:Emi
süti beállítások módosítása