Zuhog az eső, mintha csak dézsából öntenék... nincs kedvem piacra menni, pedig az volt mára betervezve, a délelőttre legalábbis. Semmi kedvem elázni, a vízben caplatni, pedig valamikor ki kell mozdulni, hogy csináljak kaját... Valamikor pedig muszáj lesz bemenni a városba, pénzt is ki kell vennem, meg körül kéne nézni mindenhol, sapka-sál-bakancszokni-egészcipő tekintetében, mert olyan hirtelen jött a 15 fok, hogy csak na! Legalább holnapra jobb időt mond... reméljük, nem húzza keresztül az idő a számításainkat...
I'm disappointed because of the weather... it's raining like cats and dogs.... I should have gone to the market today but it's impossible in this heavy rain. Anyway, I should go out some time, today as I have to make some soup, at least, take up some money... etc. Soon I'd like to buy boots and scarf and cap, as well, not mentioning boots-socks, because the cold has arrived sooner than it was expected...
De most ezt az időt kihasználom, hogy egy picit meséljek még a mentorainkról, akik a tréningen voltak. Ahogy ezt - kb. 2 hete - megígértem.
Szóval ott voltak a lengyel ismerőseink, akik aztán végül nem jutottak el Siguldába, sőt, két héttel előbb is haza kellett menniük! Nem tudom, miért, de majd beszélünk skype-on, most el vannak foglalva a családdal, barátokkal. Az ő mentoraik Oskars és Inga voltak. Meglepődtem, mikor Inga mondta, hogy még csak 19 éves, de már van egy két éves gyereke. A napokban volt (lesz) az esküvője. Ania és Piotr jóban voltak velük, annak ellenére, hogy a kapcsolatot többnyire csak telefonon tartották. Ugyanis Kurmene egy nagyon kicsi falu, ahol ők önkénteskedtek, és a mentoraik a szomszéd, amúgy kb. 60 km-re lévő városban laknak. A faluban nincs internet... nyelvóráik sem voltak nagyon, csak egy bevezető, ahol megtanították nekik a Paldies, Ludzu, és a Labdien kifejezéseket, de ennyi. Oskars 17 éves, idén fog érettségizni. Jó fej gyerek, az a tipikus "ellenállhatatlan" lesz belőle, ha felnő. Ami nagyon tetszett, hogy tök jól el lehetett vele beszélgetni, szinte mindenről, szóval tök más beállítottságú, mint a korcsoportja; komolyabb fiú. Persze, benne volt a hülyéskedésben is, és sosem felejtem el, hogy mindig, mikor kellett valamit csinálni, és kört kellett alkotni, akkor mindig elordította magát, hogy "Circuliaaaaaaaaaaaaaaaaaaire!"
A következő mentor, akiről mesélni szeretnék, Maija, Areg mentora. Ő sem beszélt más nyelvet letten és oroszon kívül, az elején zavarban is volt, sokszor, hogy ő lettül beszél, pedig mindenki más angolul beszél rajta kívül. Kicsit sorstársa volt Fatihnak, de annyi volt a különbség, hogy, amit ő mondott, legalább a fele csoport értette és tudták fordítani nekünk. Nagyon tetszett a színdarabban való alakítása, kár, hogy nem készült róla videófelvétel... A képek sajnos nem adják vissza. Amúgy, ahogy megismertem, nagyon szerethető figura, bár nem sokat beszéltünk, de mindig nézte, hogy kinek mi nincs, és hozott, egy szavunkba se került. :) Kb. gondoskodott mindig másról, ebédnél mindig töltött másnak is üdítőt, ha fagyit kaptunk, nemcsak egyet vett el, hanem többet és osztogatni kezdte, ilyesmik.
A mi mentorainkat már ismeritek: Dace és Santana. Őket nem kell bemutatni. :)) Kicsit jobban megismertem Dacét is, a 4 nap alatt, és valóban igaz, hogy lakva ismerszik meg a másik. :))
A trénereinkről nem tudom, írtam-e. Ilze és Lauma közül Ilze állt hozzám közelebb, talán azért, mert a kezdetektől fogva vele beszélgettem többet, talán azért, mert neki volt ránk ideje, beszélgetni velünk, vagy talán azért, mert Lauma állandóan rohant, meg úgy alapból, néha nekem a nagy lelkesedése, már súrolta a tűrőképességemet, Ilze meg eleve csöndesebb és nyugodtabb vérmérsékletű lány, sokkal közelebb éreztem magamhoz.
Hát ennyit, erre az esős délelőttre, szaladok, rendet varázsolni:))
I really liked our mentors as they were very cool people. It was interesting to see that Inga and Oskars are only 19-17 years old and how experienced they are already. However, they have not met their volunteers very often, just once before coming to the training. Maija was also a very nice person, however, we did not talk too much as she was only speaking in Latvian and Russian. As far as I got to know her, she is very unselfish and caring about people. Our mentors, you already know them. :) I could get to know Dace closer, as well, as we lived in the same room for 3 days. :))
As for our trainers, I liked them both, however, I feel Ilze is closer to me because she spent more time with us so I could get to know her better. And I really appreciate Lauma's enthusiasm, however, sometimes I just felt, how she can have soo much energy, when we are all tired!!! :))