Hát eljöttél hozzám az utolsó napjaimban is?

Igazán hálás vagyok a Jóistennek. Köszönöm az életet.

Először is, itt vagyok én, ilyen szép kort megéltem. Sok ajándékot kaptam a Jóistentől: először is a koromat, aztán Ainácskát, a páromat, akivel sokáig élhettünk együtt. Voltak jó gyermekeim, és azt követően lettek kedves kis unokáim, majd életem végére eljöttél hozzám Te, Magyarországról és megédesítetted Aina és az én utolsó napjaimat.

Köszönöm. Neked is és a Jóistennek.

Köszönöm, hogy ma újra játszottál nekem. Nagyon szeretem hallgatni a játékodat. Éreztem, hogy Téged is boldogsággal tölt el a zongorázás, nem kötelezettségnek, nem nyomásként éled meg: örömmel és örömből játszottál.

És ugye milyen csodálatos az élet? Nem is gondoltam volna, hogy a Jóistentől ilyen nagy ajándékot kapok... minden olyan csodálatos. Az, hogy eljöttél hozzám majd' mindennap és meséltél nekem Magyarországról és mindenféléről, nem felejtem el.

És mondd csak, küldtél haza már sok levelet? Aggódnak érted, a családod?

(...)

No, menj csak szépen haza, későre jár! Gyere vissza holnap is, holnapután is, kérlek! Az életem lassan a végére ér, de kérlek gyere még, ha tudsz!

(...)