Hi there!

Again, I have not written for some time. But this only means, I have programs, I have things to do - people to meet, etc. This is a very good feeling :))

I have also learnt a lot in the Old People's Home: if it comes to love, we shall it live it in the present. You cannot be sure if tomorrow is existing for everyone - long hours, I spent next to Romāns, who is very very weak, nowadays, made me realize this - how fractile our life is, and we can nothing to do against death. The only thing we can do is to give to each other as much love as it is possible...  but, to be a young people, we cannot imagine, how great and big amount of love can exist between people! There are so strong connections, you would not even think!!!

On Thu, I went to Merkis - this is the youth centre, in Sigulda. With Anete, we will organize plenty of interesting things there, I really do hope, some of our ideas will come true. :))

On Fri, I was in Inčukalns, I bought a monthly ticket to the swimming pool and I also went to the Dzelzs vilks concert with Anete from Sigulda and Anete from Bauska. (This is the girl, I met from CS and we (Ulyana and me) spent one day with her in Bauska.) It was very great, both the swimming part, the concert part and the chatting here, at home. :)) We even watched tbbt which is our favourite series. :)))

Sziasztok!

Jó régen nem írtam megint, de ez csak azt jelzi, hogy mennyire eseménydús napjaim voltak.

Mint minden este, kedden is körbejártam még egyszer a szobákat, mielőtt eljöttem volna haza, és persze benéztem Romānshoz is. Tudjátok, hogy most nagyon gyenge, mert még pár hete elesett - alig tud járni. Félelmetes volt végignézni, ahogy szinte a szemünk előtt épült le, egyik napról a másikra... És mikor ott ültem nála, és hallgattam, ahogy dicsér, és hogy milyen hálás és boldog, hogy élete alkonyán bejöttem az ő és felesége életébe, hirtelen rádöbbentem: minden kis bosszúság, minden kis hülyeség, minden kis kellemetlenség semmit, de semmit nem számít, amíg ilyen emberek vesznek körül, mint ő. Igazából fogalmunk sincs arról, hogy a szeretet mekkora lehet... Én sem tudtam, hogy Romānsnak ilyen fontos vagyok...

Kaptam tőle mézet, csokit, mindennel elhalmozott - tényleg lassan olyan már, mintha a Nagypapám lenne.

És mielőtt elmentem, megígértette velem, hogy másnap este is elmegyek hozzá... így, szerdán is bementem a Saullēktsbe, Gundega után - majd később írok róla - , mert egész nap azt éreztem: mi van, ha már későn megyek? 6 óra felé értem oda, segítettem a vacsorakészítésben és a vacsoráztatásban, majd összeszedtem a tányérokat. Romāns is lepihent aludni, úgy aludt el, hogy a kezemet fogta. Nagyon megható volt... az is, ahogyan várt. :)) Kérte, hogy meséljek magamról, mit csináltam aznap... a szokásos dolgok.

Ez a két nap rendkívül fontos üzenetet hordozott a számomra: szeretni MOST kell. Nem lehet holnap, holnapután, jövőre... vannak, akiknek már nem adatik meg a holnap, és mivel sosem tudjuk, hogy kivel hogy lesz, ezért szeretni MOST kell. A munka, a konyha meg minden, tárgyi dolog megvár, de az emberek... lehet, hogy nem.

Csütörtökre már sokkal jobban lett Romāns - a lánya mindennap látogatja. Illetve az idősebb lánya, mert a fiatalabbik nem jön... :( Biztosan sok a dolga. Ezen a napon korán reggel mentem dolgozni, mert délután Anetével találkoztam: bementünk a helyi ifjúsági központba, hátha van valami munkalehetőség - persze, ez is csak önkéntes, mert pénzesmunkát nem vállalhatok az EVS mellett, ide meg akkor megyek, mikor akarok. Most karácsonyi ajándékokat csinálunk, de jöttem egy csomó ötlettel, és itt mindegyiket nagyon díjazták. Ami számomra meglepő volt, hogy nem azt mondták rá, hogy rendben, majd megoldjuk, hanem egyből a kezembe adták az eszközöket és kérdezték, hogy mire van szükségem hozzá. Nagyon jó élmény volt, és Anetével el is kezdtük tervezni: lehetne csinálni felolvasó estet, taníthatnék angolt, táncokat, lehetne mindenféle foglalkozásokat tartani. :))) Már nagyon várom, hogy ez beinduljon!

Pénteken is 8-ra mentem, hogy 3-kor eljöhessek - uszodába mentem. Vettem bérletet az inčukalni usziba, ahol múlt héten is voltam már Anetével. Elég húzós ára volt az otthoniakhoz képest, de ennyit megéri, mert így legalább rá leszek kényszerítve, hogy eljárjak usziba és lejárjam a bérletemet. :)) Aztán még aznap este elmentünk egy koncertre is, az is Inčukalnsban volt - a lett banda, Dzelzs vilks (Vasfarkas) játszott. Nagyon jó zenéjük volt, amit hallgattam youtube-on, az még nem fogott meg annyira, de gondoltam, mégiscsak a barátaimmal megyek, meg hát ez is a lett kultúra része - de élőben nagyon nagyon jók voltak. Remélem, még el tudok menni másik koncertjükre is! :)) Képzeljétek, még a bauskai lány is lejött, aki szintén Anete (nála aludtunk, mikor Bauskán kirándultunk Ulyanával). Jó volt őt újra látni, kiderült, hogy ő nagy fanja ennek a zenekarnak - mert még a hét közben beszélgettük, hogy lejönne, és nálunk aludna...

Itt egy kis ízelítő a zenéből...

Aztán jó volt, mert a másik, siguldai Anete barátnőm is jött, és Ilze is, a fiatalközpont vezetője is, így volt, aki hazavitt minket este, a koncert után, nem kellett vonatra várni.

Este még teáztunk, beszélgettünk egy csomót - Fatih elment bulizni - de másnap korán kellett kelnünk, mert Anetének és Ulyának időre kellett Rigában lenniük - én még pihiztem egy kicsit. Jó volt újra látni Anetét :)) Meg az is nagyon jó volt, hogy teljesen feltöltött az uszoda és a koncert! :))