After the beautiful Norway, I flew to Germany, to Berlin. Here I spent one day with Patri (got to know in Helsinki), and I also spent one night here. Next day, we visited the Wall and the Reichstag, before Gábor picked me up at the Alexanderplatz.
I have never felt so relaxed as with him. First of all, Gábor took me beautiful places, we were in Lübeck, and also in Wandemünde, but also, it was just so good chilling out with him. I could really sleep a lot, relax, etc., before going back to North and work matters again.
What I liked the most in Germany: Pergamon museum, which I visited for the recommendation of Ági, Lübeck, especially the marzipan shop, and also the cookies of the Stadtbäckerei -- mm, they were sooo tasty!!!!! Similar to Eklers..! ;)
Sziasztok!
Nem tudom, hol hagytam abba. Talán meséltem már az ausztrál lányról, aki Dániában töltötte a félévét, és most, hogy vége a sulinak, kicsit beutazgatja Európát. Már a Tromsői reptéren találkoztunk, és Kalle, aki kikísért, azt hitte, hogy ő is norvég - meg is szólította norvégül. Aztán elkavarodtunk egymástól, és az oslói reptéren találkoztam vele újból: ő Amszterdamba repült, én Berlinbe.
A Schönefelden tett le a gép, onnan vagy 40 perc volt, mire a busz bevitt a Hermannplatzra, ahol U-Bahnnal mentünk tovább Patri lakására. Hú de fáradtak voltunk. Majd' lefolytunk a székről, de azért még beszéltünk, mert hát mégiscsak 3 éve láttuk egymást utoljára. :))
Másnap elmentünk kicsit kirándulni Berlinben, voltunk a falnál, felvettük Gábort a TV-toronynál (és nem a Saturn-nál...), én voltam a Pergamon-múzeumban, míg ők söröztek, mad este elindultunk Gáborral Rostockba.
Hát a Pergamon-múzeum...! Az valami csodás volt! Sajnos csak két órát tudtam benne eltölteni, de így is nagy hatással volt rám! Igaz, az iszlám részt már csak végigfutni volt időm (...). Szóval ahogy belépsz, különböző részlegek vannak: van görög, római, mezopotámiai és arab részleg. A kedvencem a mezopotám volt: ott volt Hammurappi törvénykönyvétől elkezdve, az Istár kapuig, minden! A nagy szakállas, angyalszárnyú oroszlánok, amik a kaput őrizték, az összes sumér ékírásos kő... ! Fantasztikus volt! :))
Este (tehát, február 9-én, csütörtökön), felültünk Gáborral a rostockba tartó vonatra. Nekem rendes jegyem volt, nem csoportjegyem, mert már csak egy hely maradt, mire Gábor lefoglalta az utat. Merthogy Németországban elég borsos a közlekedés, ezért van egy szolgáltatás, mitfahrengelegenheit, amit igénybe vesznek. Ez abból áll, hogy sok ember meghirdeti, mikor megy és hová, e szerint lehet keresni. Autóval és vonattal lehet utazni - vonattal azért éri meg, mert ha csoportjegyet vesznek az emberek, akkor már megéri, mert legalább fele annyiért lehet utazni! :)) Szóval a következő napok kirándulásaira így vettünk jegyet!
A lényeg, kb. éjfél felé estünk be a szállásra, amit Gábor szerzett nekem. Van egy lány, akivel jóban van, az ő szobájában két ágy is van, és én ott aludhattam! A lány ráadásul el is utazott, szóval volt egy külön szobám! :)) Szóval éjfélkor megérkeztünk Gábor barátai kolijába, és be kellett csekkolni. Ez vicces volt, mert Gábor odaállt, hogy na most ő megmutatja, ezt hogy kell csinálni... de kiderült, hogy Bori nem csekkolt ki, mikor odaadta a kulcsot, így Zsófi futott le hozzánk és engedett be minket. Nagyon vidám, csacsogós lánynak tűnt első körben, de őszintén szólva a hullafáradt-nak nincs olyan árnyalata, amivel körül tudnám írni az akkori fáradtsági állapotomat... magyarul nem voltam valami beszédes hangulatban, de Gábor sem, csak elbúcsúztunk, megbeszéltük, másnap hol találkozunk, és ennyi.
Másnap az egyetemen kajáltunk - finom volt! Utána bejártuk Rostockot, de amolyan gáborosan: Stadtbäckerei és a söröző, ahol epres sört ittam. Mondjuk, mindent megnéztünk. Kívülről. :)) Hál Istennek itt -5 fok volt, szóval nem is volt nagyon szükségem a sapkámra, amit csak Oslóban vettem észre, hogy eltűnt - valószínűleg még most is a Norwegian lines-on kereng...
Péntek este közösen elmentünk sörözni a Lomba. Itt találkoztam Gergővel. Illetve, nem, Gergővel, még a koli előtt találkoztam, "ki is ő..? Litvániából jött? És milyen nyelven tud...? mert nekem most nincs kedvem németül beszélgetni..". Szóval én még ilyen embert nem láttam, add össze a Zolit meg a Dávidot, szorozd meg a Marcival, na akkor kb. el lehet képzelni, mennyire vicces. :)) NAGYON. már fél óra után fájt a hasam a röhögéstől, annyit nevettem a sztorijain...
"There are meny jonas."
Másnap Warnemündében voltunk, a tengerparton. 3 világítótorony is van a környéken! Sajnos épp zárva volt a kilátós... Ettem Butterfischt! Finom volt! Hideg volt! Fújt a szél! Ezért gyorsan hazamentünk és belevetettük magunkat a bőrkabát- és farmerrengetegbe. :))
Utolsó előtti nap Lübeckben voltunk, ismét hárman. Gergő is velünk volt, ismételten, bár már nem volt olyan vicces, mint az előző két nap. Vagy csak az arcizmaim és a hasam edződött meg az együtt töltött napok folyamán. :)) Szóval itt is körülnéztünk, nekem nagyon tetszett a város, nagyon helyes: voltunk a hanzamúzeumban, voltunk a Stadtbäckereiban, mert nagyon hideg volt már, ettünk sok finom sütit, voltunk a marcipánboltban (vettem marcipános teát), szuper volt minden! Hazafelé úgy találtunk mitfahrt, hogy Gergő elment egyedül, fél 6 fele, de mi meg ketten Gáborral 6-kor. De jó volt, mert így egy kicsit végre tudtunk ketten is lenni, beszélgethettünk egy jót! :))
Hétfőn már nem csináltunk sok mindent, bevásároltam a fincsi cukorból, meg főztünk pörköltet. :)) Nagyon rossz volt elmenni Gábortól, gondoljatok bele, 4 nap béke, nyugalom, csend, pihenés, sok alvás...! :((
Zsófiról akartam még mesélni. A pár nap alatt nagyon jóba lettünk! :)) Aranyos csaj! Kiderült, ő is EVS-önkéntes, mint én itt! Azóta is tartjuk a kapcsolatot, tartjuk egymásban a lelket! Sokszor eszembe jutnak a hosszú esti beszélgetéseink.. mennyi cukrot zabáltunk... mennyi közös pontot találtunk egymásban. :))
A némettudásom. Érezhetően romlott. Patri és Gábor mellett meg sem mertem szólalni németül. Na, azért a 3. nap végére már Gábor mellett is dumáltam németül. De jobban szerettem akkor beszélni, mikor senki sem hallotta, mert tudtam, hogy baromi hibásan beszélek. De szépen lassan legyőztem a félelmemet, meg mivel mindent értettem magam körül - még ha néha kicsit lassan is jutott el a tudatomig - az is sokat segített. Plusz, Zsófi mellett is beszéltem néha, mikor lejött Olga, egy ukrán ( :)) ) EVS-es lány... és ő is megdicsért, szóval szép lassan én is hozzászoktam, hogy bizony, időnként németül kell megszólalnom - egy baj volt - mire teljesen megszoktam volna, már el kellett jönni!
/Na de sebaj, akkor még nem is sejtettem, hogy milyen sok időm lesz még gyakorolni a németet....
Amúgy bocsi, de erről a kirándulásról sem tudok sok mindent írni - tudom, hogy elég szárazak mostanában a bejegyzéseim, és ezért ne haragudj, drága Naplóm :PP, de az érzelmeket nem lehet körülírni. Nagyon nyugodt és kiegyensúlyozott voltam az utam alatt, sok időt töltöttem végre egyedül, végre pihenéssel, végre jó emberek társaságában, olyanokéban, akik támogatnak és szeretnek. :)) És ezt az érzést egyszerűen körülírni sem tudom. :))
