A tréning előtt látványos süllyedés mutatkozott meg a motivációmban, de kiderült, hogy nem voltam vele egyedül. A tréning után sokkal tisztábban láttam a céljaimat, a többiekkel egyetemben, sikerült motiválnunk egymást, nagyon jó csapattá lettünk a három nap alatt! Jót tett ez a tréning, nagyon is jót tett, a lelkemnek mindenképpen. Rám fért már a feltöltődés, mert a munkahelyen kezdtek gyülekezni a felhők a fejem fölött, de így már tényleg sokkalta jobb, mert a tréning után már csak mindenen nevetek! De nézzük az elejéről:
Először is, marha korán kellett kelni, a 7:40-essel mentem be, sőt még vízumot is intéztem előtte, és mindennel együtt olyannyira elment az idő, hogy fél 11 helyett 11 óra fele találtam oda a helyre. Egy villában voltunk, a neve Rāmažas muiža volt, és úgy meglepődtem, hogy van zongora is...! Tépni tudtam a hajamat, mert persze, minden volt a táskámban, kivéve a kottáimat, és én meg nem vagyok zseni, hogy mindent tudjak fejből - de sebaj, gyorsan elkaptam a tulajt, és kinyomtattam a kedvencemet! Mikor elkezdtem játszani, akkor ijedten tapasztaltam, hogy a zongora olyan hamis, hogy azt szóban ki sem lehet fejezni, tényleg, valami szörnyű volt, hasogatott a fülem, de azért csak játszottam rajta, még tapsot is kaptam érte, pedig belülről a legkevésbé tűnt élvezhetőnek a darab. Szegény, jó öreg zongora, biztosan senki nem játszott rajta...
Olyan dél fele sikerült is elkezdeni a tréninget, mert megérkeztek nagyjából a többiek is, (egy ember kivételével, aki persze nem más, mint az én drága lakótársam)... Már az eleje nagyon jól indult, eleve ott volt Vroni és Ucha (Vronival egy busszal jöttünk), minden szuper volt, mindenkit ismertem szinte, még lettül is kellett beszélni... nagyon jó volt. Voltak kinti feladatok is, nagyon tetszett például a robotos játék, mikor háttal álltunk egymásnak, és robotosan kellett menetelni, és egy embernek kellett a két robot körül szaladgálnia, hogy összeterelje őket - marha vicces és fárasztó játék volt. Volt sok csapatmunkás feladat is, rajzoltunk lett térképet, ahova be kellett rajzolnunk egymást, megírtuk a lett ábécét, lett szavakkal, összeírtuk egymás kedvenc lett dalait... szóval szuper volt! Csak ebéd után toppant be Fatih, Dace hozta őt meg. Kiderült, hogy eltévedt, kétségbeesett, hazament, hozták. No komment.
Este sajtókonferenciát tartottunk. NAGYON VICCES VOLT!!!! xDDDDDDDDDDDDDD
Mindenkinek beszélnie kellett a projektjéről, de nem a saját, hanem a főnök / mentor szemszögéből. Egyszerűen hihetetlen, mennyit nevettünk, egymáson, magunkon, a szerencsétlenkedésen, amit egyes szervezetek produkálnak, egymás előadói képességein... a szívatós kérdéseken... hihetetlen volt, úgyhogy a mázsás kőtömbök, amik addig a szívemet nyomták, szépen lassan egyenként legördültek rólam, komolyan, ez az egész nekem olyan volt, mint egy csoportterápia.. nagyon jót tett! Sajnos a sztorik java része személyes, na meg azt sem szeretném, hogy a nemzeti ügynökség rám szálljon, szóval legyen elég annyi, hogy jól szórakoztunk, késő estig, mert bizony olyan sokan voltunk, hogy mire majd' 20 embert meghallgattunk, elérkezett a vacsoraidő, sőt, utána is folytattuk még egy darabig... de megérte.
Másnap már nehezebben ment ugyan a felkelés, de vidáman, mosolygósan ébredtem, mondom, ez a tréning a lehető legjobb időzítés volt a projektem és a magam szempontjából is! :)) Ezen a napon kinti feladatokkal kezdtünk - tánc, bemelegítés, majd ismét a projektről kellett beszélni (előadást tartottunk, mindenkinek meg kellett festenie, vagy rajzolnia, hogy eddig mit csinált, most hol van, és hova tart), valamint, a trénerek kíváncsiak voltak a csúcsokra és mélypontjainkra is. Én festettem. Ez is eltartott jó darabig. Ezek után agytágítás volt: különböző témákkal kapcsolatban, disszeminációs pénz, mert bizony, olyanunk is van, projektpénz, kreativitás, új ötletek, mi tartozik a projektbe és mi nem.... etc. Jó volt, sok új infót megtudtam a pénzünkről is. :)) Este nemzetek estje volt, lett népdalokkal kezdtünk, majd jött Martáék játéka, ami a "szokásos reggel egy lett családban" címet viselte. Arthur, Pako és Giorgi játszották a feleséget, gyereket és apát, 3 lány meg az ő kezük volt - így kellett enni, borotválkozni, szépítkezni... marha vicces volt, Giorgi arca tele volt borotvahabbal a rövid előadás végére... :))
Ezek után különböző néptáncokat táncoltunk - a grúz, az valami hihetetlenül fantasztikus, nehéz, de tényleg, bámulatosan gyönyörködtető. Ucha és Giorgi arcát látnotok kellett volna, ahogy táncolták, teljes felszabadultság, öröm, mosoly... :)) Fatih is táncolt, az ujjcsattogtatós-majdnem-hastáncos táncot. Erre az estére már mindenkiben lemerülőben voltak az elemek, jobban, mint előző nap, szóval a társaság jó része 1 óra fele el is vonult... másnap meg a szokásos tréningértékelés, és jövőbeli tervek hangoztatása történt, majd ebéd, majd még egy kis beszélgetés, aztán rohanás a buszra, ki melyiket éri el...!
(Ide még jön rész "új barátokat szereztem" címmel. :)) De nem most, mert fáradt vagyok. NAGYON.)
