Március 17-én, Liepāja város születésének évfordulóján verseny volt a városban. Amin én nem tudtam ugye részt venni, mert előtte két nappal eltörtem a bal csuklóm, de azért szombat délután mégiscsak csatlakoztam a többiekhez.

Pénteken, március 16-án, Gundega 10. születésnapját ünnepeltük. Uly sem és Ucha sem tudott eljönni, így Vronival ketten képviseltük kis csapatunkat. Majd mutatok képeket...akkor még elég szarul voltam a kezem miatt - természetesen, mindamellett, hogy marha vicces is volt zoknit és cipőt felvenni, tusolni, stb. - még egy kis hőemelkedésem is volt. Pénteken egy csomóan meglátogattak: itt volt Dace, a koordinátorunk, Mika és Linda, a snowboard- és lett nyelvtanáraim, Nora, Ilze lánya... szóval jó sokan, és mire mindenki elment, már 11 óra felé kanyarodott az idő is.

Korán reggel keltem és indultam Rigába, majd onnan Liepájába. 5 óra buszút, nem volt semmi.... pláne, hogy az út szétrázta a kezemet... de azért kibírtam. Egy csapásra minden fájdalmam elmúlt, mikor megláttam a barátaimat... Patri és Stella a villamosmegállóban vártak rám, a többiek meg a pizzériában pihentek már a verseny után. Mindenki óvatosan megölelgetett, én meg teljesen meghatódtam, hogy úgy fogadtak, mint valami kis hőst... Jót mosolyogtam amúgy a csapaton, mert különböző ruhákban voltak, volt ott szovjet nagykabát, kucsma, usánka, mindenféle retró cucc, és mindenki zsebéből kismaci lógott ki, amit a versenyen nyertek...

Vicces volt... :)) Így érkeztünk meg Patri és Eike lakására, ahol Nicolas egyből főzni kezdett, mellette jó kis francia zenét kapcsolt be, közben én a pörkölt receptét körmöltem Morgane-nek... jó kis estét töltöttünk együtt. Csak 9-10 felé indultunk el a Vides Majához, az ökoházhoz, ahol Natalija és Marta dolgoznak. Ott megismerkedtem egy lánnyal, Godával, aki Litvániából jött csak erre az estére, barátjával, Andrissal, de a vicces az volt, hogy ő is snowboardozott és ő is elesett, ő is eltörte ráadásul a bal kezét... csak nevettünk... téma volt bőven... :D

Utána elmentünk még a helyi pubba, de én jó korán mentem onnan haza, mert nagyon fáradt voltam, és még a vibrálástól is fájt a karom egy kissé. Eikével együtt mentünk haza, mert ő meg aznap néptáncversenyen volt, és ő is eléggé fáradt volt. Gyalog mentünk haza, 20 percen keresztül és lényegében ezt a 20 percet beszélgettük végig a másfél nap alatt, amit ott töltöttünk.

Vasárnap mindenki iszonyat fáradt volt. Mi, Stellával és Marcinnal stoppal jöttünk haza - egy Cool Guy vett fel minket - igaz, másfél órát kellett rá várni, de megérte. Az út közepén meghívott minket egy kávéra, bőrüléses BMW-ben csücsültünk, és lett rappet hallgattunk a két órás út alatt. Nagyon menő volt! ;)))

Liepāja, én így szeretlek..!