Múlt héten történt az a bizonyos gikszer vasárnap, hogy lekéstük a buszt, és nem jutottunk el Lígatnébe. Pedig úgy vártam! :( Arra gondoltam, mi van, ha ez az utolsó napos hétvége, hiszen már szeptember van... és közeledik a tél... nem is esett... nagyon rosszul voltam utána. Szóval kitaláltam, ezentúl egyedül fogok kirándulgatni, vagy megkérdezek több embert, akinek van kedve, jön, akinek nincs, otthon marad...
Még önkéntes napon megismerkedtem Anetével, akivel azóta is tartjuk a kapcsolatot, 2-3 naponta váltunk e-mailt, szervezünk közös programokat. Már volt a Saullektsben és tervezzük, hogy megyünk uszodába is. Ő vetette fel, hogy ezen a hétvégén menjünk Lígatnébe. Persze, kapva kaptam az alkalmon, de megbeszéltük, hogy nagyon korán megyünk, mert - mint annyiszor említettem már - a buszközlekedés valami borzalom Lettországban. Tehát az alapterv az lett volna, hogy 7.55-kor találkozunk a vasútállomáson és a messzi buszmegállóhoz megyünk, a 8.14-kor induló busszal.
Pénteken Zsanna mondta a munkahelyen, hogy kirándulást szervez Lígatnébe, méghozzá másnapra, tehát szombatra. Jaj, nagyon örültem neki, ugyanakkor meg is ijedtem, mert már elígérkeztem Anetével, de hát itt mindenki abszolút rugalmas, megkérdeztem, hogy Anete is jöhet-e velünk és persze, jöhet volt a válasz! Nagyon örültem, mert így se korán nem kellett kelni, sem pedig 1000 évig gyalogolni a buszmegállóhoz - ugyanis 1 óra fele indultunk. Anetének gyorsan írtam üzit, hogy délre jöjjön a Saullektshez, hátha kell valamit segíteni, és segítettünk is, meg végre kidumálhattuk magunkat!
Nagyon jó volt! Nem tartott sokáig az út, meg egy picit kocsival is körülnéztünk. Volt egy barlang, ami egyébként borospinceként funkcionál. Ide a végén kukkantottunk be, de azért leírom most, mert nagyon érdekes volt: szóval itt nemcsak szőlőből készítenek ám borokat, hanem mindenféle más gyümölcsből is! Lehetett kóstolni. Volt szamóca, eper, ribizli, alma, körte, amit csak el tudtok képzelni. Csak az epresből kóstoltam, bódítóan édes volt, de fincsi volt! :)
Tehát a kirándulás. Mivel Anete lígatnei lakos volt korábban, nem kellett fizetnünk nekünk sem belépőjegyet (nem mintha az egy lat égbekiáltóan nagy összeg lett volna), de mikor meglátták őt, engem is úgy üdvözöltek, mint régi ismerőst. Csakúgy, mint Santanát és a barátját, Jánist. A többiek busszal mentek amúgy, csak mi sétáltunk. Fatih is a busszal utazott, nem is értem, miért, mert nem szálltak ki a saullektsbeli nénik és bácsik egyik megállónál sem, csak az utolsónál, ahol elkelt a segítség, de addigra már mi is odaértünk... A Saullektsből amúgy eljött Sveta és Inese, akik ott dolgoznak, az idősek közül Olga, Valentina, Aleksei, akinek aznap volt a születésnapja, ezért vettünk neki útközben mákos kalácsot, amit az ő tiszteletére, vele együtt meg is ettünk. Még Ingrida is eljött a kirándulásra. Persze Zsanna és Arvids is velünk voltak, így összesen 12-en voltunk. A minibusszal, meg két másik kocsival mentünk.
Szóval a gyaloglás: kb. 5 km-t kellett lesétálnunk, de nagyon megérte! Láttunk medvéket, őzeket, jávorszarvast, valami csincsillaféleséget, baglyokat, farkast! Nagyon szuper volt! Tiszta, szép időnk volt, verőfényes napsütéssel. Friss levegő, minden, ami csak kell. :)) Mi Anetével felmásztunk a kilátótoronyra is, ahonnan körbe lehetett nézni, nagyon szuper volt. Azt mondta, szilveszterkor rengetegen vannak a tornyon, mert 3 helyről is lehet látni a tűzijátékot: Sigulda, Cesis és Ligatne városokból! Régen még a turaidai várat is lehetett látni innen, csak már megnőtt az erdő és eltakarja a vártornyot.
Nagyon nagyon jó volt :)) nem tudok erről mást írni, tényleg, beszéljenek a képek! Örültem, hogy végre eljutottam ide! És nem szívesen találkoznék medvékkel szemtől szemben...!
Anetét délután kiraktuk a nagyszüleinél, mert idevalósi, mint már említettem, aztán még megnéztük a borospince barlangokat. Este még elmentünk a Saullektsbe és megvacsoráztunk! A másik Sveta volt most a soros, és annyira finom leves volt, hogy még most is összefut a számban a nyál, ha visszagondolok rá. Persze, Inese ragaszkodott hozzá, hogy megkóstoljam az ő kocsonyáját is, amit még reggelire készített (tudjátok nagyon jól, mennyire "rajongok" a kocsonyáért....), de hát kedvességet nem illik visszautasítani. Alig vártam mindenesetre, hogy Inese hátat fordítson, megdicsértem a kocsonyát, beosontam a konyhába, és nekiláttam a második tál levesnek.
Ja, ha már kajáknál tartunk, azt még hadd említsem meg, hogy ebben a parkban az egyik tisztás közepén van egy palacsintázó! Ez halálkomoly! Nem volt idő palacsintát kóstolni, de nem is voltam éhes (jó magyar szokás szerint pakoltam egy rakat szendvicset :)) ), de mindenesetre jó kis helynek tűnt, ráadásul nem is volt drága, durván 100 Ft volt egy palacsinta. :) Majd legközelebb...
A legnagyobb élmény természetesen a macik voltak... :) Meg a farkasok!
Tehát a nap végén, hazaértünk, de ezzel még nem ér véget a történet...
... ld. következő fejezet. :))
Fatih levágatta a haját. Marha "menő" lett. Oldalt kiborotválta. Szerintem szörnyű.... de ez csak az én magánvéleményem. Ha neki így tetszik.
Fatih fodrászkodott a Saullektsben. Ilze is kérte, hogy vágja le Fatih a haját. Sajnos ő volt a második ember Fatih keze alatt, így még abban az időben került Fatih keze ügye alá, mikor még csak a bilifrizurát tudta... nagyon nehéz visszatartani a nevetést, miközben fetrengenél. Ezt éreztük Arviddszal és Svetával, mikor először megláttuk Ilzét.
Fatihnak fájt a foga. Mondta Zsanna és Arvids, hogy elmennek fogorvoshoz, együtt. Valszeg Törökországban valami nagyon félelmetes fogorvosa lehet szegény embernek, mert azt a hisztit, amit lecsapott a "zobu arsts" szó hallatára, kevés 10 éven aluli gyerek tudná produkálni. :))
