Leírhatatlan, felejthetetlen, varázslatos, intenzív, megfoghatatlan...

És akkor most jöjjenek a tények. :))

~ csütörtökön megint korábban mentem és korábban jöttem, mert aznap este indultunk Lengyelországba!

Nagyon fáradt voltam már (ezen a héten mindennap korábban mentem, hiszen vagy uszoda miatt, vagy egyéb miatt, de így alakult), így már alig vártam, hogy elszenderedhessek a buszban. Hiszek a jelekben, ismét. Egy litván bácsi ült mellettem (nem lehetett helyet cserélni), aki Norvégiában dolgozik. Kaptam tőle egy norvég koronát, ajándékba. Égi jel volt ez, hogy igenis, kövessem az álmaimat. :)) Úgyhogy tervezgetem a következő utazást, de ne szaladjunk ennyire előre, hiszen még Lengyelországba sem érkeztünk meg! :))

Nagyon jó volt az út, persze végigaludtam a buszon.

Első benyomás Lengyelországról: mindenhol útépítés, útfelújítás, új épületeket csinálnak... stb. MINEK? Ja, igen, megvan, hopp, EURO 2012, mindjárt kezdődik is. "Mindjárt." Persze minden megállónál felébredtem - voltunk Bialystokban is. Jó kis szocreál épületek voltak ott - csak remélni mertem, hogy Krakkó nem ilyen lesz...

Hajnalban beértünk Varsóba, ittunk egy kávét a buszpályaudvaron (hasonló szélütés, mint Litvániában: Te jó ÉÉÉÉÉg, aztán rájöttünk, hogy ez nem lat, hanem zloty), és egy lat = 6 zloty. Ami egyébként aranyat jelent. :)) Érdekes! Megkérdeztük az információnál, a következő busz 7.30-kor indul. Remek, már meg is vettük rá a jegyeket...

Második benyomás Lengyelországról: nagyon nagyon naaaagy! Az út első egy-két órájában még egész jól elvoltunk. Az utolsó 4-5 már nem kellett volna... Areg nem tudott aludni az éjszakai buszon, hát aludt itt. De minden megállónál felébredt, és egyre előrébb jött, mert azt hitte, már le kell szállnunk. De még messze voltunk Krakkótól! Ráadásul, mindig olyan táblák jöttek szembe, hogy Krakkó ÉS Varsó arra, lassan már azt képzeltem, hogy Krakkó Varsó mellett van, csak körbemegyünk... szereztem pár ősz hajszálat az út alatt, biztos vagyok benne. És még egy dolog: amit a legkevésbé szeretek az utazásban, az maga az utazás. Tudod, mikor zötyögsz az úton és már számolod vissza a kilométereket... már csak 150... már csak 147 ... már csak... már csak... az utolsó egy órában már azt is éreztem, hogy nem akarom Krakkót, nem akarom Lengyelországot, menjünk haza, fáradt vagyok, fél napja úton vagyunk, jááááj.....

... de a hétvége MINDEN PILLANATA feledtette az utazás nyűgét. :)) 

... amint megláttuk Krakkót és a szép tornyait magasodni - amint a buszpályaudvarra beértünk és Piotr már messziről integetett... ahogy Ania hirtelen előjött az oszlop mögül... egy pillanat alatt elfelejtettem az összes hátfájást, rossz klímát, forróságot, meleg vizet, hideg szelet, mindent, ami az utazásra vagy a buszra emlékeztetett. Annyira jó volt újra látni őket!!!

~ ez már pénteken történt, de itt a napok egybefolytak. :)) Megérkeztünk Piotrhoz, (itt aludtunk), nagyon közel lakik a központhoz is, a pályaudvarhoz is, az óvároshoz is... Gyorsan lepakoltuk a cuccunkat, megismerkedtünk a lakótársaival, majd ittunk hamar egy forró teát, mert bizony már Krakkóban is hideg volt! Utána ettünk, forralt boroztunk, majd elindultunk befelé a városba. Sétáltunk egy nagyot, voltunk benn jó sok templomban - amúgy hihetetlen, hogy mennyi templom van itt, már eleve Varsóban is feltűnt, hogy sok kereszt csak úgy van a tereken, kivilágítva - épp pirkadt, mire beértünk, gyönyörű látvány volt! - , de Krakkó tényleg tele van templomokkal. Mondtam is Aniának, ha Krakkóban élnék, biztos minden héten más templomba mennék misére! :))

Hamarosan menni kellett azonban - Aniának még órája volt, és menni kellett az én Aniámért, aki amúgy Anó, csak Lengyelországban Aniának szólítják őt is! :)) Közben, felvettük Piotr barátját, Lukaszt is. Szóval jóval többen értünk haza, mint ahogy elindultunk! Jó volt Anót újra látni, kérdezték is a többiek, hogy mikor találkoztunk utoljára - múlt héten :D De azért jó volt megint találkozni! :)) 

Hazaértünk, főztünk pörköltet! Csirkemellfiléből csináltuk, mert az van leghamarabb kész. Ideillik egy történet is:

A gondolatcsont, avagy egy igaz barátság története

Ha a csirke szegycsontját eltörjük, a kívánságunk valóra válik. A mi csirkemellünkben is volt egy ilyen csont, hát eltörtük Anóval. Övé volt a hosszabb vége, hát el is mondta, mit kívánt: boldogságot, nekem. Erre nekem kikerekedett a szemem, hiszen az én kívánságom sem volt más, mint az, hogy ő legyen boldog. Abban a pillanatban minden egész volt, minden tökéletes, még az idő is megállt arra a pár percre, amíg meghatottan átöleltük egymást. :))

Egyébként a pörkölt nagyon finom lett, bár nem lett olyan színű, mint a Tiéd, Anyu, bár ízre már hasonlított. :)) Mindenkinek ízlett. A fiúk agyondicsérték a kaját, Areg szerint ez volt az egyik LEGJOBB, amit valaha kóstolt, és addig ették, amíg maradt! Anónak is nagyon ízlett, mondta is, hogy a zsebemben hordok egy csipetnyi Magyarországot. :)) (Másnap amúgy krumplilevest csináltunk, ezt szerintem már elfelejteném, mire odaérek a mesélésben, azért leírom itt. Szegény Ulya már biztos unja, hogy akármerre járunk, ugyanazokat a kajákat csinálom :)) de azért még mindig imádok főzni! ~~ ja, és a merítés is érdekes volt, mert nem volt hoklánk, azaz merőkanalunk :D, bögrével merték a fiúk a levét, majd szűrővel a sűrűjét... :D vicces volt!)

Este elmentünk bulizni. Mutattak Aniáék a főtéren egy olyan helyet, ahol 4 zlotyért lehet nagy melegszendvicset venni és enni. Már nem voltunk éhesek, de az illata nagyon finom volt! Majd legközelebb... :)) Kaptunk egy ingyenvodkássprite-kupont, amit gyorsan megittunk a Barflyban - mellesleg nem is lehetett érezni a vodkát. Aztán átmentünk egy klubba, ahol már táncolni is lehetett, ott Anó meghívott minket (Ulyanát és engem) egy sörre. Jó volt, sokat táncoltunk! Normális zene volt, nem ez a tuc-tuc elektro. :D 

~ hamar átcsúsztunk a szombatba. :)) Éjjel 1-2 felé mentünk haza, Areg már szegény alig állt a lábán. Nagyon nagyon éhesek voltunk, szóval lefekvés előtt még bedobtunk pár melegszenyót. :)) Aztán 3 felé kidőltünk, Anóval mi egy kisebb szobában aludtunk, az egyik lánnyal, míg a többiek Piotr szobájában.

Szombaton elég korán kellett kelni - na jó, nem volt az korán,9 körül keltünk, ahhoz képest volt korán, hogy mikor zuhantunk előtte ágyba. Erra a napra még több városnézés volt beiktatva. Reggeliztünk gyorsan, majd elindultunk a városba. Elmentünk a Wáwelbe. Nagyon nagyon szép volt! Voltunk a királyi kriptában, a bazilikában, a legrégebbi és legnagyobb harangnál, a toronyban, voltunk a tűzokádó sárkánynál is - és közben rengeteg képet csináltunk! :)) Voltunk még más templomokban is. Anó mesélt egy kicsit a Krakkó alapításának a legendájáról. Állítólag élt egy sárkány a város alatti barlangban, aki persze a szűzlányokat ette szabadidejében, vagy mi. És egyszer csak jött egy hős lovag, aki legyőzte a sárkányt, és a barlangból felhozta a csontokat. Ezek a csontok még most is a bazilika kapuja előtt lógnak! Persze, ez csak legenda, a csontok valami dinoszaurusz maradványai. :)) 

Az is jó volt a városi sétákban, hogy a lengyel barátaink történelmet tanulnak, így sok érdekes infót megtudhattunk a városról. :)) Nagyon jó volt. :)) Ja, és plusz, hallhattam Anót beszélni lengyelül... gyönyörűen beszél. A lengyel is nagyon szép nyelv. Nem véletlenül hívják észak franciájának. :)) Ha nagyon gyorsan beszéltek lengyelül a barátaink, néha franciának is hangzott!

Anónak sajnos haza kellett mennie előbb. Ki is kísértük a buszpályaudvarra. Nagyon nehéz szívvel mondtam neki búcsút, mert ki tudja megint, mikor láthatjuk egymást legközelebb... :(( De már tervezgetjük az újabb és újabb kirándulásokat. :)) 

~ Ahogy ezeket a sorokat írom... hiányoztok! Annyira feledhetetlen volt ez a hétvége... mindenki hiányzik, még az is, akivel keveset beszélgettem. Ez volt az utolsó nagy kirándulás, amin Areg is velünk volt, az utolsó felhőtlen, hiszen Anónak és Aniának is hamarosan vizsgái lesznek... és amúgyis... :(( 

Mire Ulyanával visszaértünk a lakásba, már ott volt két másik srác is, Franciaországból. A fiúk már javában vodkáztak, minket is megkínáltak. Finom, meggyes vodka volt, Anyu, biztosan szeretnéd, mert édes az íze, picit hasonlított is a kedvenc Cherry italodra! :)) Utána legalább éjfélig beszélgettünk, de mi lányok bevonultunk Piotr szobájába, mert kint csak lengyelül dumáltak. Aztán éjfél felé megint a szórakozóhelyek felé vettük az irányt, de végül ugyanott kötöttünk ki, mint előző este. Nagyon jó volt! :)) Végre kiélhettem a bulizós kedvemet is - már hiányzott egy jó kis parti. :)) És ez meglehetősen tökéletes volt: olyan emberekkel voltam körülvéve, akiket szeretek, és akik viszontszeretnek, barátokkal.... egyszóval fantasztikusan éreztem magam. :))

Tényleg, ennyire jó volt, és tényleg, ennyire nehéz visszacsöppenni a valóságba!

~ vasárnap reggel is korán kellett kelni, viszonylag, 8-9 felé keltünk. Piotr még kivitt minket a piacra, ahol tényleg mindent lehet kapni, valamint, voltunk még a zsidó temetőben is. Mindkettő nagyon érdekes volt. A piacon lehetett venni mindenfélét, még magyar Ft-ot is árultak!!! Kóstoltunk füstölt kecskesajtot (imádom), nézelődtünk, de tényleg, az antik kislámpa mellett ugyanúgy ott volt a barbie-baba... érdekes hangulata volt a piacnak! :)) 

A temetőről Areg jutott eszembe. Neki ugyanis Krakkó nemcsak egy szimpla város volt, a felmenői meghaltak a második világháborúban, és az ő sírjukat kereste, azért nem tartott velünk reggel, valamint, a bazilikába sem jött velünk. És eszembe jutott az egyik mondata: sötétedett, és hirtelen zavarban kezdtem magam érezni, hogy egyedül vagyok a temetőben, ahol körülöttem ott a sok halott test... hát igen, volt egy hangulata! (Krakkóban sétáltunk a zsidó negyedben is.)

11-kor sietve búcsút vettünk a barátainktól és felszálltunk a vonatra - sietve, mert Areg nem volt ott, illetve nem a pályaudvaron találkoztunk vele, hanem már a peronon. Vicces volt, mert vonattal 4 óra alatt értünk Varsóba. Varsó nagyon modern. Itt is van olyan "esküvői torta", mint Rigában, csak ez sokkal szebb, magasabb, kidolgozottabb. Most műszaki múzeumként és információs központként működik, valamint óra is van a tetején, mint a Big Bang, a felső negyede hasonlít arra... körülötte meg beépítették a terepet mindenféle modern épülettel, felhőkarcolókkal. Nekem nagyon tetszett, mert voltak köztük elég kreatívak is! :)) 

Itt már Areggel tartottunk a szovjet katonai temetőben, együtt kerestük az őseit. Nagyon érdekes volt, de sajnos nem találtuk meg senkijét. :(( Valószínűleg a számozott sírokban lehetett, hiszen felcser volt, és nem hadnagy vagy tábornok, így sajnos táblát nem kaphatott.

Lengyelországi kirándulásunkat egy kínai étteremben elköltött vacsorával zártuk. Fincsi volt minden - fincsi, fura ízű és csípős. :)) Az "esküvői torta" kivilágítva gyönyörű (kék).

És hogy is volt a hazaúttal? Először nem volt jegyünk buszra, mert már betelt - az úton egy lett házaspár ült mellettünk/ mögöttünk, Krakkó fele, tőlük tudtuk meg, hogy az Ecolines megszüntette a vasárnap esti járatát. Hál Istennek azonban Lengyelországban is működik az Eurolines (csak Lettországban nem), így sikerült gyorsan hazafelé jegyet intézni, még péntek este! Így nem került sor stoppolásra - pedig jó időnk lett volna. :)) 

Nehéz volt a szívünk, mikor elindultunk hazafelé - ráadásul sms-t sem tudtunk írni a barátaink megnyugtatására... ugyanis: Ulya telefonja lemerült, Aregnek nem volt pénze, az enyém pedig nem talált olyan hálózatot, amiről tudott volna sms-t küldeni... Sokkal hosszabb volt a hazaút - több volt a pihenő, és Vilniusban még buszt is váltottunk. Viszont kellőképpen keveset aludtunk a "pihenés" címén - és így tudtunk aludni a buszon. :)) ~ hétfőn.

Pár apró morzsa még a kirándulásról, ami ide nem fért bele:

~ Lengyelországban is érvényes az ISIC, sőt, még az EU<26 kártya is! Így fél áron válthattuk meg a jegyeinket, még a tömegközlekedési eszközökre is! :))

~ az utolsó partin olyan jól sikerült a bevodkázás, hogy szegény Areg majdnem rosszul lett - még eljött velünk a bulihelyekre, de Aniának haza kellett kísérnie. Vicces volt, mikor mi kettő felé hazaértünk... és nem találtuk.. Na jó, annyira nem volt vicces, mikor szegény szinte zöld arccal kitántorgott a mosdóról. :(( De szerencsére nem történt komolyabb baj!

~ A forralt sör nagyon finom!

~ Találkoztam Dorotával, akit még tavaly, a vilniusi nyári egyetemről ismerek. Jó volt őt újra látni, kicsit beszélgetni. :))

~ a barátaink TÖKÉLETES vendéglátók! A végén még kicsit sok is volt abból, hogy mindent mi dönthettünk el - mit akarunk csinálni éppen. :)) Szóval köszönjük szépen még ezerszer és ezerszer, Ania és Piotr! :)) 

~ hiányzik Lengyelország.

~ tiszta bolond vagyok ám különben, hogy 20 óráról, EURÓPA MÁSIK végéről mentem oda, mikor otthon 6 órányira (!!!) és ez nem vicc! - lakom Krakkótól. Na jó, ez picit kisarkítás, de elég közel jár az igazsághoz. :))

~ oh, és Ulyana majdnem elvesztette a lettországi naplóját, mert mikor torpedóztunk és szórakoztunk, Areg nézegette, majd beletette a széktámla kis kosarába és jól ott is maradt. Másnap reggel Piotr gyorsan elbringázott érte, és szerencsére meg is lett -- Areg tollával együtt. XDDD

~ levéldobálás. :))

~ Az egyik srác, akivel szombaton ismerkedtünk meg - magyarul tanul! Mikor koccintottunk sörrel, a szokásos naz drovje helyett azt mondtad: egészségedre! Néztem, miiii??? Meglepett... :)) Őrült, őrült emberek vagyunk mi mindannyian, de hát kinek áll a világ, ha nem az őrült kreatívoknak? :))) 

English version is coming soon! ;)