Bár hamar lefeküdtem, nem tudtam hamar elaludni. Különböző gondolatok kergették egymást a fejemben... az egyik ez volt: talán félresiklott az életem? Itt kinyíltam, megismertem önmagam, zongorázom..... és este már bizseregnek az ujjaim a másnapért, újabb és újabb kottáim vannak... verseket írok, visszatért az ihletem... megerősödött a hitem.... talán nem eleve ezen az úton kellett volna elindulni 18 évesen is? És közben persze ott a válasz, hogy nem, mert akkor most nem tartanék itt, ahol most vagyok, és valószínűleg azt gondolnám, hogy nem értek semmihez, mert nem tanultam semmi mást, csak ez van nekem... de akkor is.. ma ráébredtem, hogy a sok-sok suli és a sok-sok tennivaló mennyire leárnyékolja az életünknek a fontos oldalát. Asszem, ha tanítani fogok, lehet, hogy Waldorf-suli illene hozzám - vagy megpróbálok kreatív lenni az órákon.........