A friend of mine visited me, from 13-23 Jan. Now, I'll sum up her visit. First in Hun. :P 

Itt volt Ági, január 13-tól 23-áig. Nem tudtam kimenni elé a reptérre, mert dolgoztam, ráadásul a Merkisbe is mennem kellett, hogy megbeszéljük a magyar est utolsó részleteit. Szakadt a hó, pénteken, január 13-án, de nem baj, Lettország, én így szeretlek! :)) Először Juanért mentem ki, mert ő a fél 7-es busszal érkezett be, utána meg Ágiért mentem a buszpályaudvarra. Ulyana partija nagyon jó volt, bár sokkot kaptam annak láttára, hogy mennyire piromániás. :)) De azért jól sikerült, mindenki örült. Juan még bulizni akart menni, ezért Fatih és Uly elmentek a macskás házba, de mi Ágival annyira fáradtak voltunk, hogy kidőltünk, és aludtunk. Persze, megébredtünk, mire másnap megjöttek.

Másnap 10 óra fele sikerült elindulni. Sétáltunk egy nagyot. Kár, hogy egyik libegő sem működött, és ráadásul délre kellett beírni a Saullektsbe, mert mentünk az Aicinajums Tev (Vroni és Ucha szervezete) koncertjére. Szóval gyalogoltunk. Lementünk a bungee-jumpingolós hídhoz, meg vissza, rossz felé indultunk el, szóval meg kellett mászni a Gauja-feletti libegődombot. Nos, 30 centis hóban ez nem volt egy könnyű feladat! :)) De simlis gatyában és túracipőben azért lehetett kivitelezni! :))

A koncert nagyon jó volt. Valóban, a műsor hasonló volt, mint decemberben, Veronika is énekelt, meg sok más ember is, a szervezetből, de volt táncbemutató is, a Sniega Rozes táncoltak. Nagyon jó volt, Áginak nagyon tetszett. Sok süti volt az asztalon, és hozzá teát lehetett inni. Így Áginak lehetősége volt kipróbálni a messze földön híres klingerist, ami az én interpretálásomban nem más, mint a gumicukros süti. :D Nagyon ízlett neki... :)) Volt még finom kakaós süti is, olyan, amiből 1-2 szelet után tele érzed Magad, de nem tölt el, nem émelyítően édes, hanem omlósan kívánós... 

Volt még kis pirog, szalonnával töltve... Jó volt minden! Utána még bő egy órán keresztül lehetett táncolni. Fel is kértek sokan, meg is lepődtem! :)) Ági is sokat táncolt! Nagyon sok megható pillanat volt a koncerten: a feltétel nélküli szeretet... az öröm... a tánc... az, hogy ezek az emberek mozgássérültek, de mégis, összeszedik a bátorságukat és eljönnek, gyakorolták, és énekelnek... volt egy kislány, rózsaszín pulcsiban. Milyen mogorva ábrázata volt! És ahogy táncoltunk.... egyszercsak sikerült mosolyt csalnom az arcára! Úgy örültem! :)) 

Mit tanultam ezen a napon? Szeretni kell, feltétlenül, mindenkit. Jó, nem lehet mindenkit, de ki kell hozni magunkból a legjobbat. :)) Az ilyen pillanatokért érdemes élni. :)) 

Vasárnap Rigában voltunk Ágival. Megnéztük a háború múzeumot (ingyenes!), meg sétálgattunk a rigai óvárosban. Felvettem kamerával a Szt.Péter bazilikában hallható nyugtató zenét. (Igen, most épp dokumentumfilmet próbálok gyártani, persze csak ilyen rövidfilmet, és ehhez kaptam kölcsön kamerát Solvitáéktól, de kihasználom, amíg nálam lehet). Mázlink volt, mert Sendija haza tudott minket vinni. Ja, és a Pelmeniben ettünk. Hogy én mennyire imádom a Pelmenit! :)) 

Hétfőn Ági bejött velem a munkahelyemre, együtt dolgoztunk. Délelőtt zongoráztam, bemutattam a néniknek-bácsiknak, megetettük Irma nénit, voltunk levest osztani, majd nekiálltunk a teavirágdekorációnak! :)) Hamar eltelt a nap! :))

Kedden nagyon korán mentem, hogy tudjunk még picit kirándulni. Huhh, Ági a frászt hozta rám, mert eltévedt majdnem, igaz, én sem tudtam pontosan megmondani, hol kell leszállni a buszról. De ő sem nézelődött, és lazán, 10 km-rel túlment a vártól, kétségbeesve hívott fel, hogy most hol van - persze, Arvids nem segített, szóval SOS hívtam Ilzét, hogy tud-e segíteni, ott lenni értem, kocsival, és mentünk volna megkeresni Ágit. De addigra már beszéltem vele is, hál Istennek, jött egy busz visszafelé, és a sofőr is tudott angolul, így megkerült Ági, sőt, még a várat is meg tudta nézni. Délután pedig elmentünk a Gutmanala barlanghoz, ahol már lassan ránk sötétedett. Este elmentünk még a Merkisbe, az utolsó simításokat is lebeszélni. :)) Már nagyon izgultam a magyar est miatt...

Szerdán én kishercegnőnél voltam, Ági meg Bauskán, de nem is ez a lényeg - a lényeg, hogy jól érezte magát! Sajnos Anónak le kellett mondania az utazását, a hó miatt. Emiatt nagyon szomorú voltam, mert már jó régen láttam őt, és szerettem volna vele személyesen is beszélni. Linda átjött 5 óra körül, segíteni, gulyásban és pogiban. Életem legfinomabb pogácsáját sikerült sütni! 

A magyar estről majd később számolok be egy kicsit, mert most ki kell mennem a csalogató napfénybe egy kicsit szánkózni! :))