Sziasztok!

Ez csak egy rövid szösszenet lesz arról, hogy elkezdtem snowboardozni! Nagyon jó! Mika, Linda barátja tanítgat a városi pályán. Eddig még csak két órám volt, de a másodikon már magamtól mentem. Az első órám a tréning után volt - gondolhatjátok, nagyon izgultam! De segített felcsatolni a boardot, és fogta a kezemet, úgy  mentünk le lassan a dombon. Nagyon nehéz megtanulni egyik lábamról a másikra helyezni a snowboardot -és az is, hogy a bal lábam irányít, és főként a jobbon van a súly... de sikerült. Szerencsére ellenben az viszont nem okozott problémát, hogy a lábaim össze vannak kötve, nem is akarom őket külön mozgatni... Amúgy nagyon jó érzés, tényleg, és úgy számoltuk, márciusra még lesz elég hó és tudom gyakorolni a snowboardozást. Másnap amúgy mindenem fájt - comb, has, karizom, minden. Jól megdolgoztatja az izmokat a snowboard! ;))

Február 24-én pénteken ünnepeltük Ingrīda születésnapját. Egy csomó látogató jött hozzá, az összes rokon, volt annyi torta, saláta, meglepetés, mindenféle... ő pizzát rendelt a látogatóinak. Mi is felköszöntöttük, az Augu, augu rožát énekeltük neki, amit a tréningen tanultunk.

Amúgy csüt.ről péntekre virradóra nem sokat aludtunk, megint, mert vendégeink voltak, Vroni haverjai: Olliver (Németországból) és Nacho (spanyol). Ők is önkéntesek, Rigában, és mindenféle kiselőadásokat tartanak mindenféle klubokban, magyarul összekötik a munkát és szórakozást, mert a munkán belül kirándulnak. Felvilágosítottak, hogy ez nekünk is a projektünk része, elviekben utazhatunk amennyit akarunk, ha a saját projektünkről beszélünk és van valami érdekes témánk - szóval el is határoztam, hogy jó lenne meglátogatni a környékbeli idősek otthonát még, és elvinni a képeinket, esetleg csinálni valami videót a Saullektsről és azt mutogatni - de majd meglátjuk, mennyire lehetséges ez esetemben, mert lehetőségeim néha korlátozottak. :)) 

Hétfőn (27) revízió volt a Saullektsben, hogy minden előírásnak megfeleljünk, az egyik szobát gyorsan átalakították irodává, egy-két bácsit nénit ide-oda költöztettek, és így már minden tökéletes volt! Meg is dicsértek minket, hogy milyen jó kis idősek otthona vagyunk! Pénteken volt egy elbeszélgetésem a főnökkel, aminek az volt a lényege, hogy nemigen csinálok itt semmit, illetve lehet, csak nem látható, na most ezután mindig írnom kell, mit csinálok és kivel mit beszélgettem, kaptam is egy füzetet. A revízió napján kezdtem meginterjúvolni az időseket, ki hogy van, mit csinálnak, meséljenek kicsit az életükről... Jó volt, végre beszélgettem picit Ausmával és Ainával is. (Sajnos nem sokkal később Ausma meghalt, méghozzá a 91. születésnapján... :(( )

Szerdán (29) Fatih rendezett török napot: volt kiselőadás, tánc, török kaják. Arabasi csorbasit csinált, köftét és még valami salátás-májas kaját, de nem volt időm enni belőlük, csak elkéredzkedtem Ingunától kicsit benézni. Érdekes volt az előadása, persze lettül beszélt, és Zsanna segített neki kifejezni magát. Találkoztam a volt mentorommal is, aki segített Fatihnak főzőcskézni, mondta is, hogy teljesen kifáradt, reggel 9 óta a konyhában tesz-vesz. Összességében jól sikerült a török nap! :)) Bár tv és rádió nem jött ki, mint ahogy ígérték, és Fatih is 60 emberről beszélt... de hát ő mindig is Fatih marad, akiből gyököt kell vonni és még azt is osztani 100-zal. :)) 

Nekem is rengeteg tervem támadt, pláne, miután Zsanna felhívta a figyelmemet rá, hogy miért a Merkisben rendeztem magyar estet, mikor a Saullekts a munkahelyem. Valóban..  úgyhogy most nagy erőkkel készülök március 15-ére! :)) Remélem, vesznek krepp-papírt a kokárdákhoz! :)) Kitaláltam, hogy az utána következő héten koncertet szervezek, illetve ez is félig ilyen utasítás jellegű volt, mondván, úgyis sok barátom van az ifiklubban.. :)) Utána való héten meg zongorázni szeretnék a néniknek, bár kaptam egy kritikát, hogy túl sokat ülök a zongora mellett - de hiába, gyakorolni kell azokat a fránya darabokat, hogy jól menjenek! :)) 

Hát most igazából ennyi..! :))