From time to time, I always forget that I'm working here. I write to you all the time, how I spend my free time, but actually, most of my time is still work.
Nowadays, I take part in schools. I was asked also on 3rd of April to do so. I met Indra only at the church, at the beginning of my EVS, now, we agreed, I can present in Latvian to her class, 7th class. It was great, I presented more or less the same as in January in Merkis. I got many curious questions, the pupils were interested a lot, and it made me very happy. Also, we were communicating in Latvian! Isn't it cool? ;)
On 11th April, I was learning two dainas by heart for the old people in the institution. They were so much happy - and actually this made me the idea to organize an international picnique, where each of us could learn a poem by heart and tell the others. Because poems are beautiful!
Anyway, in our institution there was a caranteen and due to that, I'm ill too, so this kept away from each company - I could not take part in the Cesis activity, nor go to Morgane's farewell and Patri's birthday party. I became ill in our crazy hitchhiking weekend - which is another story and leave for another entry. :))
Mostanában sok minden új dolog történik velem a munkahelyen is, amiket mindig elfelejtek leírni, hiszen a szabadidő részletezése mindig érdekesebb. Először is, sok felkérést kapunk iskoláktól, hogy tartsunk kiselőadást. Ez történt április 3-án, kedden is, ahol kb. ugyanazt a prezentációt adtam elő (lettül), amit januárban a magyar nap alkalmával is levetítettem már. A gyerekek rengeteget kérdeztek, izgatottak voltak, és érdeklődőek! Készültek képek is!
Ezen kívül, lévén, hogy eltört a kezem, és nem tudok segíteni a konyhában (hacsaknem egy kézzel ki-be pakolni a mosogatógépből), de helyette koncerteket kezdtem szervezni. Sajnos eddig még egy sem valósult meg, mindig el kellett odázni - de sebaj, most majd más lesz! Ugye április 4-én lett volna az első, de Anyáékért mentem a reptérre, utána meg mindenki beteg lett az intézetben és a karantén miatt nem jöhetett senki. Április 11-én azonban, a magyar költészet napja alkalmából nem hagytam, hogy az idősek unatkozzanak, megtanultam két dainát, és azokkal jártam végig az összes szobát, szavaltam nekik. Gondolhatjátok, jól meghatódtak az idősek! Talán itt volt a hiba, ugyanis én is olyan beteg lettem, mint nem voltam, kb. két éve: 3 napig nem ment le a lázam, se gyógyszerrel, se vizesborogatással, és olyan erős hörgőgyulladásom volt, hogy még most is köhögök. :((
Álljanak itt a dainák, amit az időseknek szavaltam el:
Dieviņam četri dēli,
Es visiem vārdus zinu:
Mikužiņi, Andružiņi,
Pēterīši, Pāvulīši.
Dieviņam četri dēli,
Ko tie tam labu dara? -
Zīda pļavas nepļaunamas,
Zelta kalni neaŗami.
Vai, vai, lieldiena, Tavu garu gaveņu! Apēdu māmiņai Trīs pūri kaņepu, Trīs pūri kaņepu, Deviņus pīragus, Šos garus gaveņus Gavedama.
