Szaladnak a napok. Mindig csak a kirándulásokról írok. Pedig közben sok más érdekes történik a munkahelyen is, a lett szókincsem is bővül, és még sorolhatnám.
Szóval, ami a Saullēkts-et illeti: két fontos hír.
- Az egyik új néni, akit mi csak pici Olgának hívunk, mert a másik Olgánál alacsonyabb, szerda reggelre felvagdosta az ereit. Még szerencse, hogy időben észrevették és nem lett belőle baj, Anna a szobatársa jelzett az éppen ügyeletes nővérnek, aki azonnal ment a szobába és ellátta Olgát. Érdekes, hogy pont most, mert ugye előző héten volt pont otthon - talán valami családi baj lehet?
- Aggódom Romānsért - persze, előfordulhat, hogy hamarosan Aina után megy. Először is, egyszer, mikor meglátogattam, nagyon sírt. Mesélte, hogy mikor Aina meghalt, hallotta, hogy milyen csendesen lélegzik. Illetve akkor már nem a légzését hallotta, hanem megébredt éjjel, de pont hogy arra, hogy nem nyögdécsel. Még gondolta is magában, hogy de jó, végre egy jó éjszakája van Ainának. Érdekes módon, Aina még reggel is csendben volt, mikor Romāns felkelt és megnézte, akkor látta, hogy az már csak Aina teste, mert a lelke kiszállt belőle még az éjszaka folyamán. Ekkor már nagyon könnyes volt a szeme, mikor idáig ért a történetben, és mondta, hogy milyen jó, hogy nem kelt föl éjjel Ainához, mert így legalább nem zavarta meg azt a pillanatot, amikor a lelke elhagyja a testét.
Na aztán szegény kis Romāns még ezen a héten, séta közben elesett, ami még a csúszós időnek tudható be, aztán még ugyanaznap (talán kedden történt ez, ha jól emlékszem), a fürdőben is elesett, biztosan megszédült szegény. Szegény Papa jutott eszembe, mikor leesett a padlásról, hát Romāns füle is legalább annyira megdagadt, mint a Papáé anno, sőt, jól be is lilult szegénynek. A lábai nagyon fájnak, eddig még tipegett, most már inkább csoszogásnak mondanám a menését, és látom az arcán, hogy nagyon fáj neki - hiába kapott mankókat is.
Azért szeretem Romānst, ő rendkívül erős ember - ha segíteni akartam neki, mondta, hogy nem, nem, egyedül kell mindent csinálnia. Ja, és ami még jobban aggaszt egy picit, hogy nagyon keverte a nyelveket. Lehet, hogy ez az esés következménye? Pl. hozzám volt, hogy kétszer is oroszul beszélt - de aztán hamar váltott németre, csak mégis, ez furcsa volt. Persze, persze, tudom, hogy 88 éves, de azért eddig ilyenekkel nem volt gondja. Reméljük, jobban lesz.
Ezek az események megint rádöbbentettek arra, hogy sokszor úgy élünk egymás mellett, hogy nem is figyelünk a másikra. Csináljuk a szokásos kis dolgainkat, nem is veszünk észre mást, arra törekszünk, hogy nekünk minél jobb legyen. De arra nem figyelünk, és hajlamosak vagyunk csak akkor figyelni erre, mikor már nincs velünk az illető - szóval magára az EMBERRE nem figyelünk, aki a másikban van, nem foglalkozunk a másikkal, csak ellátjuk, jól van Papa, magának ez is jó lesz, a lényeg, amit a szemünk előtt tartunk, hogy gyorsan letudjuk a munkaidőt, gyorsan hazarohanjunk, ismerjünk meg még több embert, mesélhessük el még több mindenkinek, hogy mi milyen nagyszerűek vagyunk - közben elfeledkezünk azokról a dolgokról, amik igazán fontosak lennének.
Köszönöm Romānsnak, hogy picit visszahozott a materiális világból! Mellesleg tegnap megjegyezte a bácsi, hogy igen unatkozik, és szeretne regisztrálni az internetre, hátha vannak könyvek az interneten. Merthogy ő tanult régen angolul is, de elfelejtette már, és most, hogy nincs Aina, nincs senki, akinek a gondját viselheti, most jut ideje magára, és úgy gondolta, felfejleszti magát angolból! :)) Megígértem neki, hogy mindennap elmegyek hozzá és segítek ebben neki. Apropó, ha valakinek megvan a Vallis és Velta Angliában című könyv, szeretettel várom! :)) Köszönöm!
