A csitári hegyek alatt...

Március 15. Magyar napot rendeztem a Saullēktsben. Reggel 9-re mentem be, Intával már korán reggel feltettük főni a pörköltnek való husit, de délig minden kész lett, már csak rotyogni kellett nekik a tűzön. Pörköltet csináltunk nokedlivel, mellé uborkasalátát, és desszertként mákosgubát.

... régen leesett a hó...

Hivatalosan délben kezdődött volna a program. Új kolléganőm, Inga segített a lakókat kitolni Fatihnak, plusz, elment a lányaiért is. :)) Nagyon aranyos a két kislány, Amanda és Daniele, a jobb kezeim voltak, mert ők díszítették fel a termet is, ahogy kértem, plusz a kokárdák szétosztásában is segédkeztek. (Hétfő-kedden legyártottam 60 darab kokárdát, krepp-papírból.) Még jó, hogy népdalokkal és tánccal is készültem, mert sajnos az ígért projektor nem érkezett meg időben. De sebaj, azon ne múljék, kitöltöttem az időt... :)) Irma néni, Ingrīda és Vera néni is sokat kérdeztek Magyarországról. :)) Énekelni nehéz volt, mert ahogy belekezdtem az első dalba - Kossuth Lajos azt izente - éreztem, ahogy a hangok nem a torkomból, hanem a szívem mélyéről törnek elő... a hangom betötötte az egész termet, csak zengett, zengett szívemből a Tavaszi szél és A csitári hegyek alatt is... bár a szöveget senki nem értette rajtam kívül, azért sokan átélték a dalokat, az idősek közül többen is a szemüket törölgették... De én tartottam magam, mert ezt követte a tánc, az Ördög útja, amibe Anete volt nagy segítségemre. :)) 

Végül megérkezett a projektor is, levetíthettem a kiselőadásomat március 15-ről, a Pilvaxról, meséltem Petőfiről, meg a végén mutattam pár képet szeretett hazámról is.

Mindezeket ebéd követte, ami midenkinek nagyon ízlett. :)) Az én legnagyobb örömömre!!! :)) 

Mire végetért az evés, alig kapkodtam a fejemet, a főnököm, a mentorom és Fatih máris eltűntek, loholtak tovább valahova. Sebaj, még a mosogatás után kicsit beszélgettem az idősekkel (Ingrīda mondta, hogy szép hangom van, miért nem hallott eddig énekelni), majd én is mentem tovább, az utolsó snowboardórámra (merthogy ez az utolsó hét, mikor van a pályán hó...). Ja, még Inga lányainak tanítottam teavirágot hajtogatni. :)) 

... kitörted a kezedet ...

Igen, ezt már tudjátok. A snowboardórám a kórházban végződött, eltörött a bal csuklóm...

... mivel ölelsz engemet...

Most már csak fél-öleléseket tudok Nektek adni, még úgy hozzávetőlegesen 6 hétig.. :)) bocsika. De a többi dolog is nagyon vicces... :)) Tusolás, zoknifelhúzás, cipőfelvétel, kabátbegombolás... :)) Mindenhez több időre van szükségem, de legalább a kreativitásom fejlődik! ;))

... így hát kedves kisangyalom, nem lehetek a Tied...